Megérkezett az újabb Flownixi dal a “Majd”, amely egy nagyon komoly témát feszeget, amit mégis megvetés, szégyenkezés, sötét köd övez. Érzelmi evés. Akik érzéketlenebbek gyakran azt mondják, hogy ez akaraterő hiány, és ennyi. Csodálatos ez a meglátás – persze csak idézőjelben, mert éppen azon a pontján bántja az érintetteket, ami amúgy is fájó. Mert mi lehet olyan nehéz megálljt inteni az evésnek? Főleg, ha az ember már nem is éhes, valójában a teste kicsit sem kívánja…. Ám, aki élt már át falásrohamot, aki tüntetett el tányérszám süteményeket, zacskószám chipseket az tudja. Van ilyen, és jóformán lehetetlen megállni. Addig biztosan, míg a felismerés fejbe nem kólintja az embert.
Az érzelmi evés pótszer. Egy eszköz, amivel olyan lyukakat akarunk betömködni, amiket étellel képtelenség. Mások a sportolást használják erre a célra, vagy éppen az alkoholt, kábítószert, cigarettát. Függőség ez a javából, viszont fonák a helyzet, mert maga a reakció, az evés és a kiváltó ok, azaz az érzelmi vihar nincsen egy szinten. Olyan, mintha a tűzre olajat öntenénk. Csak súlyosbodik az amúgy sem rózsás helyzet.
Én is ebben a cipőben járok, és pontosan ezért nem félek, szégyellek kiállni mások elé. Mert már évek óta vívom a küzdelmemet. A testsúlyommal is egyébként. Tudom milyen ez az egész, átéltem már ezerszer, és át is érzem. A jelenlét az egyetlen kulcs, ami nyitja ezt a zárat. A jelenlétben levés. A jelen lét. A tudatos jelenlét. Igen, ennyire egyszerű, s mégis oly nehéz, mert a legtöbbször vágyunk abszolút nem jelen lenni, nem belemélyedni abba, ami most van, hanem csak úgy sodródni, és ebben a sodródásban néhány falat pazar útitárs.
A kényes témákat mi tesszük azzá. Ezek nem kényesek, nem eltitkolni valók, hanem olyasmik, amikről beszélni érdemes, és amikkel együtt szembenézni könnyebb. Ez a dal, ez a vallomásnak beérő szám is ezért született, hogy azt üzenje minden érintettnek: nem vagytok egyedül!