Kortól, nemtől és egyéb körülményektől függetlenül. Van egy történet, amiben életre kelhetnek a szív-lélek táplálta gondolatok, érzések. Amiben megjelenhetnek a hamuban sült pogácsaként őrizgetett tudásmagok, a még meg nem valósított álmok, s a kitaposott ösvények, melyek nem egyszer az erdő mélyére vezetnek.
Mindenki mesehős. A saját életének főhőse. Mindenki királylány vagy királyfi, akikre az ígéretek beteljesülése vár.
Mindenkinek van egy sárkánya, aki felléphet haragos őrként, vagy szenvedélyes tüzet adó, égig repítő erőként.
Mindenkinek van egy útja. Egy út, ami kihívásokkal kikövezett, aminek a járása közben segítők, égi-földi útmutatások bukkannak fel, s aminek a végén a beteljesült vízió tárt karokkal, s erős hittel várja az egymásra találást.
A mese felemel, elrepít, a béka perspektívát madárlátta magaslatokra cseréli. A mese titkos üzeneteket közvetít, soha ki nem mondott, de ezerszer megfogalmazott gondolatokat. A mese érez, éreztet és tágítja az érzékelés határait.
Mindenkinek van egy meséje, ami megírásra született. S bár nem vagyok varázsló, de van egy szeretet tintával töltött varázstollam. aminek hála a mese megszülethet a szórengetegben.
Egyszer volt, hol nem volt…
Hogyan folytatnád a történetet: a tiédet vagy valakiét, aki kedves a szívednek?
Ha van ötleted, a mesét megírom Neked az instrukcióid, megérzéseid, elképzeléseid alapján. És ha szeretnéd fel is olvasom!
Mindenkinek van egy meséje, melyre felnőttként is vár. Mert igazán sohasem szűnünk meg gyermeknek lenni!
Az egyfecske8@gmail.com e-mail címre várom a megkereséseket, s néhány nap leforgása alatt a vágyott történet világra jöhet!
Nézze hölgyem, ezek a kicsi, bájos, édes kiscicák arra várnak, hogy szerető otthonra találjanak. Melyiket szeretné? A csöpp tarkát? Nézze milyen aranyos a fekete-fehér bocifoltjaival. Vagy ezt a kis kópé egyszínűt? Olyan, mintha koromba mártották volna, bár már a nagyanyám is megmondta: nagy koromban bölcs leszek. – Az eladó jól elszórakoztatta saját magát, tulajdonképpen választ … Olvass tovább
A kertváros csendjét csak a fűnyírók itt-ott felhangzó zaja törte meg. Mindent áthatott az érzékeket bódító frissen nyírt fű illata. Közeledve a házakhoz az aroma-arzenált mennyei étkek egész hada gazdagította. Sütemények sültek a tűzhelyekben, vacsorának, másnapi ebédnek valók rotyogtak a főzőlapokon. A játszótéren a környék gyerkőcei bandákba verődve töltötték el a szabadidejüket. Az egyik kislány … Olvass tovább
Hajnalok hajnalán Szent Péter állati zajongásra ébredt. A mennyek kapuját egy vadul hápogó vadkacsa és egy bőszülten ordító oroszlán kettőse döngette. Mint kiderült a páratlan páros személyesen a Teremtőhöz érkezett. Szent Péter ugyan előadta, hogy hivatali ügyintézés hajnal hasadtán nincsen, de ez sem a totyogit sem a sörényest nem érdekelte. Így végül bebocsájtást nyertek, s … Olvass tovább
Alfréd úgy határozott, hogyha egyszer ezt a nevet kapta a sorstól és mélyen tisztelt felmenőitől, akkor bohócnak áll. Hogy azt vajon honnan szedte, hogy az Alfréd pláne a Frédi becézés cirkuszi közegbe való rejtély. Ám a kőkorszaki szakik helyett a krumpliorrok és hónaljból előugató hónaljkutyák világát választotta. Pedig a kövekről mindig a hegymászás jutott eszébe, … Olvass tovább
Egy aprócska vízcsepp óceánról álmodott. Arról, hogy ő egy a végtelen kékséggel, az átúszhatatlan messzeséggel, a gondoskodó ringatózással. Vágyaiból a zord valóság riasztotta fel, mert ő csak egy tócsában élt, s lakhelye még a pocsolyák között is kicsinek számított. Telt-múlt az idő, mígnem a cseppnyi arcban egy madár sziluettje bontakozott ki. A szomjas csőrös pár … Olvass tovább
Cirmókot mindenki szerette. Pontosabban mindenki, akinek ő engedte a szeretet kinyilvánítást. Mert azért cicáéknál nincsen cicózás. Mindennek megvan a maga helye, és ideje – főleg ott és akkor, ahol és amikor főcicasága megkívánja. Na Cirmók is hasonló elvek mentén élt, bár be nem vallotta volna soha, hogy a családja a mindenkori kivétel. Persze, ha nézték … Olvass tovább
