A szeretet hatalma
Az ars poeticámat egyetlen szóval ki tudnám fejezni. Szeretet. Önmagában ezzel a nyolc karakterrel elvileg elmondtam mindent. A gyakorlatban, azonban jócskán kiegészítésre szorul ez a gondolat, mert manapság az emberek valami egészen mást értenek szeretet alatt, mint amire én gondolok.
A VakVagány féle értelmező kéziszótárban ugyanis nem az a meghatározás szerepel, hogy „gejl, rózsaszín szirupos, vattacukor felhőben úszkáló érzelem”, de nem is az, hogy „mindörökké ragaszkodó, soha el nem engedő kapaszkodás”.
A szeretet hatalma számomra azt jelenti, hogy becsülöm, tisztelem a másikat. Azt jelenti, hogy látom benne a jót, a lelket, a tökéleteset. A szeretet épp ezért önzetlen, mert nem várok érte cserébe semmit.
Ez az alap, ez a legkevesebb, s épp ezért univerzális, mindenkire kiterjed. A szeretet hatalma tanulható, főleg ha hajlandóak vagyunk régi, megrögzött téveszméinket félredobni. Ha elismerjük, hogy a ragaszkodás csápjaival csak megfojtjuk egymást, s ha belátjuk: a szeretet az a nyelv, melyet már a kezdetektől folyékonyan beszélünk, s mely közös kapcsolódási pontunk. Ha anyanyelvünké tesszük ezt a dialektust, akkor soha többé nem lesz szükségünk fordítóra ahhoz, hogy megértsük embertársainkat.
A szeretet ereje összekovácsol minket
És, hogy még miben hiszek?
Benned. Tudom, hogy a példa, amit keresel, az erő, amire vágysz, a múlhatatlan kitartás, amire áhítozol már benned van. A lelkedben. Lehet, hogy úgy érzed ez tévedés, s te inkább egy tanítót keresel, akinek a nyomdokaiba léphetsz. De sose felejtsd el, hogy igazán csak az, az igazi mester, aki megtanítja, hogy te magad vagy a tanító, és a tanuló, egy személyben.
Én hiszek benned. Látom, és csalhatatlanul érzem, hogy a szívedben ott parázslik az az erő, ami, ha lángra lobban főnixként szárnyalhatsz újra. Ez, az aprócska tűzcsomó mindannyiunkban ott van, még a legsötétebb órákban is pislákol, akkor is, ha még nem látjuk, akkor is, ha nem vagyunk hajlandóak megmelegedni általa. Ott van, és vár. Vár a pillanatra, amikor örömtűzként egybeolvadhat a szeretet ereje táplálta milliárdnyi lángcsóvával.
A pozitív gondolatok ereje a végtelenbe nyúlik
Végül, de nem utolsó sorban, amiben korlátlanul hiszek az a pozitív gondolatok ereje, és az aktív cselekvés varázselikszírje. Hogy mire gondolok? Tudom, hogy elménket csak mi irányítjuk. Senki nem mondja meg nekünk, hogy hogyan gondolkodjunk.
A néma dialógusainkat magunkban, magunkkal folytatjuk le. Így a tartalmat is kizárólag mi határozzuk meg. Nem könnyű elhallgattatni a negatív suttogást. Nem könnyű átállítani a radarunkat, s csak a pozitív rezgéseket fogni. Ehhez cselekedni kell. Tenni érte nap, mint nap. Mert csak ez tud látványos változást hozni az életünkbe.
A „majd egyszer biztos jobb lesz” hozzáállás sajnos nem segít. A „minden rendben van” elképzelés, viszont már helyes pályára állít minket. A pozitív gondolatok ereje határtalan, s csak rajtunk áll, hogy élünk-e velük.