Az angyalaimról

Glória, és angyalszárny

Az Angyalok így, nagybetűvel írva azokat az embereket jelentik az életemben, akiknek valamit köszönhetek. A barát kifejezés nem fedi le a valóságot, mert ez annál sokkal több. Az Angyalaim velem vannak mindig, olykor a legsúlyosabb helyzetekben is. Ha ők nem növesztenének szárnyakat, akkor én lezuhannék.

Ők ott voltak akkor is, amikor úgy éreztem: összedőlt a világ. Ott voltak velem, amikor azt hittem az életemnek befellegzett. Ott voltak velem, amikor a halál fekete árnyával vívtam soha véget nem érőnek tűnő csatát. Ott voltak velem, amikor arcomon a könnyek tengerként mosták el a mosolyom ragyogását. Igen. Nem ítélkeztek felettem, nem mondták azt, hogy „szedd össze magad”. Csak csendben ültek mellettem, és támogattak.

A tudás, maga a szeretet

Ott voltak velem akkor is, amikor kilátástalan helyzetbe kerültünk Anyuval, amikor nem tudtuk, hogyan keressük meg a kiutat. Ott voltak, és ott vannak azóta is, ahol az én szívem dobog. Nem kérdeznek, nem faggatnak. Tudnak. Mert a tudásuk maga a szeretet. Az a szeretet, amiben én is hiszek, s melyet képviselek.

Ha ők nem lennének velem, akkor most nem gépelném ezeket a sorokat. S, ami a legszebb, hogy az életem időről-időre újabb Angyalokkal gazdagodik. Van olyan, akivel igaz már évek óta nem beszéltünk, de soha nem fogom elfelejteni mindazt, amit értem tett.

Akad, viszont olyan is, aki nélkül nem telhet el pillanat, aki szerves részévé vált a mindennapjaimnak. Van, aki távolról segít, féltő szemét több száz kilométerről is rajtam tartva, s van, aki személyesen szorítja a kezem az élet dzsungelében, hogy el ne vesszek.

Hála, odaadás, és áldás nekik. Mindannyiunk életében vannak ilyen Angyalok: vegyük észre, s becsüljük meg őket, mert általuk testesül meg a földi menyország!