Az elfogadás, ha drámai szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a kezdet, és a vég. Tény, hogy nélküle kínlódás, erőlködés, folyamatos passzív, vagy aktív harc az élet. De az is tény, hogy sokan félreértik. Sokan az elfogadást a beletörődéssel, beletöréssel azonosítják. Pedig abszolút nem ugyanaz ez a három. Korántsem! Az elfogadás erő, szabadság, lehetőség, nyíltság, egyszerűség, és tisztaság. Viszont a hozzá vezető utat más nem járhatja ki helyettünk. Ez a feladat bizony ránk marad!
