Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Néha kell egy kis bolondság. Sőt, ha jobban belegondolok a legjobb az lenne, hogyha a piros paprika, a vegeta és a zöldség zöldje mellett lenne a fűszertartó polcon „egy kis bolondság” is, amiből minden nap ajánlott egy kiskanálnyit elfogyasztani. A mellékhatása maximum az emberek kérdő tekintete, de egyébként csupa jótékony hatása van. J
A hétköznapjainkat, sőt az egész életünket szabályok határozzák meg. Kialakult sémák szerint élünk, néha egészen monoton módon. Reggel csörög az óra, kelni, menni és csinálni kell. Ez az élet rendje – szokták mondani. De a sablonok megélése közben igenis teret kell engedni a bolondságnak. Teret kell engedni a lelkünk szavának, hogy egy picit kiszabaduljon a „kalitkájából”, amit a hétköznapok terhei, gondjai fontak köré.
Mindenkinek másból áll össze ez a fűszer. Van, akinek a pihenés, a zene hallgatás, az olvasás az, ami kitölti a sablonok közti réseket.
Én ilyen szempontból más vagyok. Szó szerint bolondként élek sokszor, de ezt nem is rejtem véka alá. Alapban nagyon sokat nevetek, mert úgy gondolom, hogy a vidámság gyógyír mindenre. Olykor az öniróniánál nincs jobb orvosság, mert ha az ember képes magán nevetni, akkor képes a gondokat is feldolgozni, elcipelni a hátán.
De a bolondság az más tészta. Legalábbis nálam. Ilyenkor szoktam a nyílt utcán dúdolni, ha van partnerem, akár énekelni is. Vagy a zuhogó esőben sapka, esernyő és minden nélkül sétálni, élvezni a cseppek simogatását, az utca csendjét. Esetleg térdig érő hóban a kiskutyámmal fetrengeni, hóembert építeni (ami művészi vénám hiányában inkább hópacninak néz ki) vagy az éjszaka közepén kimenni az udvarra és kifeküdni, hogy tele szívhassam a tüdőm a balzsamos sötétség illatával.
Ezek apró dolgok, mégis sokan furcsállják őket. Van, aki azért, mert neki értelmetlennek tűnik mindez, de van, aki egyszerűen nem meri megtenni a saját bolondságait.
Merni kell. Olyankor, amikor kilépünk a homogén embertömegből céltáblává válunk. Hirtelen mindenki észreveszi, hogy az a lány énekel vagy, hogy zuhogó esőben is fülig ér a szája. Pillanatok alatt rivaldába lehet kerülni.
De ez az, amivel nem szoktam törődni. 24 éves elmúltam, de gyermeki lelkesedéssel ülök be egy hintába vagy fel a kakasülőre. Nem szégyellem ezt az oldalamat, mert így tudok önmagam lenni. Szeretek nevetni úgy, hogy az áradjon. Úgy mosolyogni, hogy az átragadjon másokra is.
Talán a monoton világban csak így lehet teljes az ember, mert kell néha egy kis bolondság. Kell, hogy az ember ne az élet eszközének érezze magát, hanem pár pillanatra könnyűnek, mint a pihe és szabadnak, mint a madár.
Bátran fel kell vállalni magunkat, igazán önmagunkat, amilyenek vagyunk.
Amikor kezdő vakond voltam könnyebb volt a négy fal társaságában bujdosni. Elbújni még magam elől is. Tudtam, hogyha kilépek az utcára akkor kutató szemek fognak kísérni és ez zavart. Könnyebb volt lesütni a szemem és bezárkózni.
Aztán Lili volt a kulcs. Ahogy elkezdtem mellette fejlődni úgy ébredtem arra rá, hogy igenis „viselnem” kell magamat.
Ahogy kiléptünk az utcára már nem érdekelt, hogy néznek, mert úgy éreztem végre önmagam vagyok.
Mára már a „bolond” perceimet és a gyermek énemet sem rejtem el, hiszen mindegyik én vagyok. És így könnyebb…
Tudom, a világ rohan, az emberek egyre elfoglaltabbak és minden kiélezett, de bízom abban, hogy egyre többen mernek majd szárnyalni, ha az utcán énekelve akkor úgy, ha egy fára mászva…akkor pedig úgy: a lényeg, hogy a vegeta mellett olykor „egy kis bolondság” is kerüljön a levesbe.
Legyen szép a napotok!