Más vagyok, már nem tagadom!

Beismerni, hogy nem vagyok ugyanolyan, mint mások eleinte nem volt könnyű. Nem volt könnyű azért, mert sokáig úgy gondoltam, hogy a beilleszkedés, betagozódás egyet jelent az egyéniség szép-lassú elnyomásával, elvesztésével. Rám mindig pisszegni kellett már gyerekként is, hogy ne nevessek, hangoskodjak annyit, mindenhonnan le kellett szedni, mert élveztem, ha mászhatok, ha furcsa, de engem boldogító … Olvass tovább

Dobbantás a dobbanásban

Kicsit mulatságos, mondhatni ironikus, hogy amikor ezeket a sorokat írom, akkor a jobb térdem épp megakadályoz – nemcsak az ugrálásban, hanem a szimpla járásban is. Márpedig a legújabb dal a “Dobbanás” épp a táncról, a felhőtlen kikapcsolódásról szól, amikor a szívritmus is a zene ütemére ver, amikor minden feloldódik a most pillanatában, és az itt … Olvass tovább

Rendben van, ha nincs minden rendben!

A “Rendben” című dal zárja a júniusi hónapot, és ez az a szám, ami az első Flownixi kislemez névadója is egyben. Hogy miért? A válasz roppantul egyszerű. Azért, mert amennyire hiszek abban, s képviselem is azt, hogy többek vagyunk a testünknél, hogy olykor elragadnak minket a vágyaink, hogy a szeretet örök gyógyír annyira hiszem, és … Olvass tovább

Aki a legjobban szeret

A legújabb dal “magyarázata” helyett megosztom a teljes dalszöveget, ami teljes terjedelmében nem jelenik meg, úgy éreztem az úgy sok lenne, de így még többet elárul a háttérben álló lelkiségről, amiről úgy gondolom mindannyian tudnánk naphosszat beszélni. Mert ha bevalljuk, ha nem, hol az adó, hol a kapó oldalán, de mi is, személyesen ismerjüt ezt … Olvass tovább

A majd, ami a majd helyett a mostról is szól

  Megérkezett az újabb Flownixi dal a “Majd”, amely egy nagyon komoly témát feszeget, amit mégis megvetés, szégyenkezés, sötét köd övez. Érzelmi evés. Akik érzéketlenebbek gyakran azt mondják, hogy ez akaraterő hiány, és ennyi. Csodálatos ez a meglátás – persze csak idézőjelben, mert éppen azon a pontján bántja az érintetteket, ami amúgy is fájó. Mert … Olvass tovább

Flownixi – több, mint egy név

A VakVagány, s belőle az Egyfecske korszakokat jelző elnevezések. Mindkettőben bennük vagyok, s mindkettő elárul valamit rólam, az utamról, a haladásomról. Ám a Flownixi kicsit más. Olyan, mint egy évtizedek óta dédelgetett álom, amiről talán soha nem hittem, hogy megvalósulhat, s ami pár napja mégis valósággá, a valóságommá vált. Ez több, mint egy korszak, több, … Olvass tovább

Milyen egy igazi példakép?

Egy szívemnek kedves kislány szerint, akinek az osztályában többször is jártam olyan, mint én. Szerintem meg pont nem. Egy példakép nem lehet tele ennyi olyan érzéssel, ami távol áll a pozitívtól, ami távol áll a mosolytól, és távol áll a fénytől. Vagy lehet a példakép pont attól az, ami, hogy emberi, hogy nem elérhetetlen, hogy … Olvass tovább

Kinek van igaza?

Legyél kedves, legyél barátságos, legyél segítőkész, legyél motiváló, legyél ilyen, vagy legyél olyan! Kategóriák, általános érvényű csoportosítások, amikre valójában nem létezik helytálló definíció, mert nagyon máshogy élünk, jelenítjük meg benső világunkat, és fejezzük ki az érzéseinket, gondolatainkat. Épp a minap szembesültem azzal, hogy amit én inspiráló beszélgetésnek hittem az a másikban arroganciával fűszerezett beszólogatások hada … Olvass tovább

A hallgatás erő, az elhallgatás elerőtlenítő

Bár, aki ismer tudja, hogy a szám általában be nem áll, de azért az is köztudott rólam, hogy jó hallgatóság vagyok. De ez nem egyfajta magamra kényszerített csendesség, elnémulás, hanem egy tér, amiben számtalan dolog feloldódhat, megnyilvánulhat, és megjelenhet. Ezzel be is fejezhetném ezt a blogbejegyzést, mert mondhatni eljutottunk a lényeghez, de az ide vezető … Olvass tovább