Amikor azt mondjuk, hogy akkor és ott ennyi telt tőlünk, azzal mintegy vállrándítással konstatáljuk a meg nem változás, változtatás tényét. Lukács Liza a kötődésekről szóló előadásában kezdett bele ebbe a gondolatmenetbe, ami nagyon megérintett. Megérintett, mert olyan igazságot vélek benne felfedezni, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni (jómagam is természetesen), és ami egyúttal társadalomkritikaként is megállja a … Olvass tovább
Hogy mit jelent egy őszintén érdeklődő kérdés, vagy igaz, biztató szó? Sokat! Rengeteget! Olykor mindent! Soha nem felejtem el azt a momentumot, amikor sok-sok évvel ezelőtt megkaptam azt, hogy túl sok vagyok. Túl sokat kérdezek, túl sokat érdeklődöm, túlságosan is őszintén, nyíltan közeledem. Túl-túl-túl. Túltolom. De mit? Mit tolok túl? A törődést? Miért baj, ha … Olvass tovább
Annak a társasháznak az udvarán, ahol élek van egy ősöreg rózsabokor. Mondjuk ha engem kérdeztek nekem rózsafa. Vaskos, marcona, hajthatatlan, és nagyon tüskés. Már nem egyszer kerültem a töviseivel közelebbi testi kapcsolatba, bár tagadhatatlan nem igazán vágytam erre a típusú érintkezésre. A rózsaképződmény árnyékában, a talajhoz lapulva barátságosan minden évben feltűnnek azok a virágok, amik … Olvass tovább
Hol volt a kéz, ami utánad nyúl, és letörli arcodról a könnyeket? Hol volt a szó, ami utánad kiált, hogy állj meg, ne tedd? Az élet olykor elviselhetetlen, de ami egyedül kibírhatatlan az ketten éppen élhető, többen meg egyenesen éltető. Hol volt a tett, ami megállásra, gondolkodásra késztet? Ami megmutatja neked, hogy igenis, mindig vannak … Olvass tovább
Nem egyszer találkoztam már elképesztően okos, intelligens emberekkel, akik érzelmi intelligencia terén is áldottak voltak. Becsültem őket. De találkoztam olyanokkal is, akik bár okosak és intelligensek, sőt már-már zsenik voltak, de a nagyképűségük lekezelésbe fordult. Voltak ők, meg a többiek. Ez a típusú nexus határozta meg a mindennapjaikat. És ez az, amitől nekem az összes, … Olvass tovább
Életemben egyetlen egyszer döntöttem úgy, hogy némasággal szakítok meg egy kapcsolatot. Egyetlen egyszer cselekedtem így, de életre szóló tanulsággá vált. Mert utána három-négy alkalommal is a saját bőrömön, lelkemen tapasztalhattam meg milyen is az a bizonyos pusztító némaság. Kegyetlen. Nincs szó, ami annyira sebezne, mint a hangtalanság. Nincs tett, ami annyira bántana, mint az elérhetetlenség. … Olvass tovább
Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy egy, az idők folyamán elsajátított tudást automatikusnak, természetesnek, magától értetődőnek veszünk. Én legalábbis hajlamos vagyok erre. Azt gondoltam ezidáig, hogy a “ez róla szól, nem rólam” leckét már megtanultam. Meg is, de elfelejtettem az emlékeztetőt bekapcsolni a szívemben, hogy amikor helyzet van újra eszembe jusson a lényeg. A héten … Olvass tovább
Egy apró, picike változással indul minden. Meglehet észre sem vesszük, elképzelhető, hogy fel sem mérjük, előfordulhat, hogy nem is eszmélünk rá, de megtörténik. Megtörténik az a pici, miniatűr fordulat, mintha csak egy kicsiny pillangó rezegtetné meg a szárnyait, ami aztán később, napokkal, hetekkel, hónapokkal később óriási, hatalmas változást generál. Sokszor nem kapunk észhez, hogy másképpen … Olvass tovább
A napokban néztünk meg egy filmet egy náci haláltáborról. A szenvedés, a gyötrelem, a fájdalom a húsomba mart. Szorongatott, fojtogatott a sírás. Aztán már folytak is a könnyeim, ömlöttek. Hogy nem kellene ilyeneket nézni? Bárcsak ne kellene! Bárcsak egy megvadult rendező agyából kipattant fikcióról beszélnénk. De igenis kell szembesülni azzal, ami történt. Kell … Olvass tovább
Félni a még be nem következett, rettegett jövőtől egyet jelent a lélek dermedtségével átitatott várakozással. Félni az örömteli, nyugodt, vidám pillanatok megélésétől, tartva a lehetséges rossz betoppanásától élő halál. Amikor az ember a sorsútja járása közben súlyos, lélekőrlő, szívölő akadályokba ütközik előfordulhat, hogy hasonlatossá válik egy rémült kis állattá, aki mindentől megretten, és nem képes … Olvass tovább