A változás útján nem hatalmasnak ítélt, gigantikus lépések visznek előre, hanem azok az apró, tipegő léptek, amiket hajlamosak vagyunk “kicsinek” bélyegezni, sőt amiket olykor észre sem veszünk.
Sokan hónapok óta készülnek hozzám, hogy megtapasztalhassák mindazt, amiről írok, és mindazt, amit leírni lehetetlenség, amit befogadhatnak a barsból, amit adhat nekik. Hónapok lamentálása után aztán elérkezik a pillanat. A perc, amikor a választás megszületik, amikor a gondolat magja szívtalajba hull, és lélekszárat növeszt. Eljön az a picinek vélt mozzanat, amikor leegyeztetjük az időpontot, amikor végül elkezdődik a kezelés, amikor végre mindaz, ami leírható, és ami leírhatatlan megtapasztalhatóvá válik. Ez maga a nagybetűs, elementáris erővel bíró változás, ez maga a csoda, ami egyetlen, aprónak, picinek ítélt lépésből indult ki. A szándékból, a vágyból, ami végül aztán kiteljesedhetett. Az első lépés, azaz átlépni a küszöbömet, felfeküdni a masszázságyra, és egy órára elengedni mindent a legnagyobb tett, ami csak lehetséges. Én pedig végtelenül hálás vagyok azért, hogy tanúsíthatom ezt a változást, ami már akkor, és ott megtörténik, és ami tulajdonképpen csak a kezdet.
Úgyhogy várok mindenkit szeretettel, aki még hezitál, aki még a küszöböm előtt áll (ígérem kinézek olykor az ajtón :)), mert néha nehéznek tűnhet megtenni egy lépést, ám az végül szárnyakat adó ugrásnak bizonyulhat!