Vannak emberek, akik egész egyszerűen kihúzzák lelki skatulyánkból a gyufát, és lobbanunk, perzselve, égetve mindenkit körülöttünk. Hogy kedveljük azt, aki bánt minket? Hogy tekintsünk nyitott szívvel, elnéző szemmel arra, akitől csak tüskéket, rúgásokat kapunk? Képzeljük el csecsemőként! Ártatlan, a világra épp most megszülető, meglepődött tekintetű babaként. Vajon nem ugyanonnan indultunk mindannyian?
