Van egy dobozom. Pontosabban volt. Volt egy dobozom, benne 13 évnyi gyermekkori emlék. Látó, egészséges gyermekkori emlék. Levelek. Emlékkönyv. Napló. Rajzok. Az általános iskola keserédes emlékei, amit annyira szerettem és az osztálytársaimé, akiket szintén nagyon szerettem. De gyerekek voltunk, mindannyian. Ami pedig velem történt majdnem mindenkit felőrölt mellőlem. Sohasem haragudtam érte. Most is szeretettel gondolok azokra az évekre. De eddig vágyakozás is munkált bennem. A talán egyszer még újra elolvashatom, megnézhetem hamis kecsegtetése. Így eltéptem. Eltéptem a papírokat és elengedtem annak a kis Nikinek a kezét, aki bennem örökre él, de már csak emlék. És elengedtem a többieket is, akik már mind felnőttek, családdal, gyerekkel, karrierrel, nélkülem. Egymás nélkül. Nekik, és nekem szól az a dal, amivel hónapok után Flownixi végre újra felcsendülhet: Eltépett szó
„Eltépett szó
Néztem az órát és néztelek téged,
Néztem a régi emlékeinket,
Néztem, néztem, de nem láttalak benne,
Benne az igazi, jelenbeni életemben.
Félretettem könnyes szemmel a múltba hívó lapot,
Mert közületek senki, senki nem volt ott,
Ott, ahol hajszálon függött élet vagy halál,
Akkor ott közületek rám senki nem várt.
Jól van ez így, gyerekként más az egész világ,
És mégis eszembe jut ezerszer, hogy mi várt,
Amikor még minden rendben volt, amikor az, hogy valaki lát,
Természetesen egyértelműnek tűnt, naná.
Ma már tudom, hogy nem az, és ti sem vagytok itt,
Ma már tudom mi az, és itt nincs senki,
A vakfolton túl a kiszolgáltatott térbe,
Egyedül, csak egyedül léptem be.
Elbúcsúzom hát tőletek, elbúcsúzom most igazán,
Könnyeket többet már nem hullajtok talán,
Ahogy széttéptem a papírokat, amiket írtatok,
Elengedtem az együtt megtervezett holnapot.
Elbúcsúzom, most elbúcsúzom tőletek,
Végre megértem talán megértem, hogy újra nem lehetek,
Nem lehetek sem gyerek, sem egészséges gondtalan,
Mert az a múlt, az az elfolyt ígéret már hontalan.
Isten veletek és köszönöm nektek,
Hogy egykor nagyon, de nagyon sokat jelentettetek,
Hogy egykor veletek képzeltem a barátságot, a szerelmet,
Hogy egykor együtt építhettük a jövőnket.”