Én pont így akartam jó?!

“Jó! Na! Leestem! Igen, leestem a fotelból! Le én! De ha bárki kérdezi pont ezt, és pont így akartam! Akrobata Manna! Mostantól így hívjatok…. Bah! Na jó! Elárulom az igazat, de nem mondhatjátok el senkinek. Az úgy történt, hogy hazaértünk sétából és úgy általánosságban extázisba kerültem. Felugrottam a kedvenc fotelembe, ami Gazdi állítása szerint az övé, de had higgye angyalbögyöllőm. Szóval felugrottam az ÉN fotelembe, és nekiálltam bukfencezni, ide-oda vetődni, amit Mamáék azzal a szakzsargonnal illetnek, hogy hömbölgök. Elkezdtem hömbölögni, ami nálam az öröm jele. Nyomtam ezerrel, mert szerintem félgőzzel semmit sem érdemes (t)enni, amikor egyszer csak valahogy a fotel széléhez keveredtem, majd a puffon puffantam, de csak félig, mert az altestem lefelé kandikált a föld felé. Küh! De ha bárki kérdezi én ezt pontosan így terveztem! Amúgy meg ez az állapot egészen konkrétan 0,123 nanosecundumig tartott, és csak azért vette észre Mami, mert pont odapillantott. Bah! És csak úgy szólok, hogy én a teljesen méltatlan félig lecsúszott testhelyzetemből is királynői eleganciával tudok kikászálódni! Bah! Szerintem azért ne csináljátok utánam!”

Manna