A “Ne felejtsd el” egy kis emlékeztető. Vagy nem is kicsi…. Mint a STOP tábla. Megállj! Mert sokan hajlamosak arra, hogy amikor minden klappol az életükben, akkor érzéketlenné, vakká válnak a környezetükben élőkre. Akkor mindenki oldja meg maga a saját nyűgjét-baját, akkor akinek nem megy az minden bizonnyal hibás, és önakadályozó, és így tovább. Ebben az a legádázabb, hogy ezek az emberek még arról is teljesen megfeledkeznek, hogy ők maguk kiknek, miknek köszönhetik azt, ahol tartanak. Nincs bennük alázat. És nem, nem megalázkodásról beszélek, korántsem! Alázatról a világ, a többiek, és önmaguk felé. Ilyenkor azért nem árt egy kis figyelmeztetés! Mert mindaddig míg nem látunk rá, vagy míg mások nem világítanak rá az árnyoldalainkra, addig nem is vagyunk képesek az árnyrészeink felfényesítésére.