“Van egy fotel a szobában nálunk, ami Gazdi állítása szerint mindaddig az övé volt, amíg én el nem foglaltam. Küh! Na igen, a hangsúly itt a “volt”-on van. A lényeg, hogy azért kedves vagyok és megengedem Gazdinak, hogy velem üljön. Ő mostanában sokat ír, és nagyon boldog ettől, aminek amúgy én is örülök. De képzeljétek el kért kotyogós kávéfőzőt, és most ilyen kávét szürcsölget idebent. Egyrészt én azt hittem a kotyogós valami tyúkféle! Bah! Hát nagyot csalódtam a valóság láttán…. Másrészt arra gondoltam, hogy fotel adót kellene kivetnem Gazdira mégpedig kávécseppek formájában! Bah! Olyan jó illata van ennek a kotkodálós kávénak, én meg olyan jó fej vagyok, hogy megengedem a fotelhasználatot! Bah!”
Manna
