Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Valahogy néha úgy érzem, hogy nagyon ki van fordulva a világ mind a négy sarkából. Érthetetlen dolgok sorozata történik és sokszor csak állok és bámulok. Most éppen az OEP-et nem értem. Sikerült közel három hónapig huzakodni, nyammogni a gyógyszer igénylésemen, hiszen még előttem áll egy onkológiai kezelés, amihez a gyógyszert engedélyeztetni kellett. Ezzel nem is lenne baj, no, de három hónap? És, ha az ember élete múlna rajta?
Remélem és bízom benne, hogy nem így van, de néha az az érzésem, hogy sok esetben a kivárásba vegyül egy olyan üzenet is, hogy „hátha feldobja addig a talpát”. Ez csúnya kijelentés, de szinte felfoghatatlannak tartom, hogy egy ilyen gyógyszeren, ismerve az indokokat ennyit kell ülni. Ha teszem fel fülnagyobbító medikumot szeretnék, mert egyetlen vágyam Dumbónak lenni, nos, akkor üljenek rajta, mert hülyeség és értelmetlen. de ez?
Írjon kérvényt még az is, aki nincs kb. ez a mentalitás. Mindenféle papír kell, az eljárás során már-már belefulladunk a bürokrácia hónaljába, de sebaj. Ezt írjam alá, azt is autogramozzam és még arról is hozzak papírt, hogy 10 vagy 20 szempillám van-e. Miután sikerült minden „életbevágóan” fontos okmányt összegereblyézni és bekötegelni elküldtük a postán. Rajtunk semmi sem múlott, mind az orvosaim, mind mi gyorsak és pontosak voltunk. Szerintünk ugyanis nem lenne hülyeség elkezdeni minél előbb a kezelést, mert talán nem egy selyemhernyó nézett rám csúnyán…
A posta őrölte a malmot és a leveleket, bár az nem derült ki, hogy a foga között-e vagy a rendszerben, mert hiper lassúsága egeket rengetett. Amikor már épp reménykedtem volna, hogy na, odaért, biztosan – jött a következő levél. Hiánypótlás. Akinek eddig még nem hullott ki a haja, ezután tuti maga tépi ki. Ilyen engedély, olyan kérvény és jövedelemigazolás. Az én jövedelemigazolásom. Persze egy ilyen „milliomosnak”, mint én meg kell mutatni, hogy milyen támogatással szúrja ki a szememet (ami már úgyis totálkáros) az állam. De semmi gond, türelem időpontot terem – az önkormányzaton és itt, ott. Sikerült újra összegyűjteni a szükséges fecniket. Nekünk ez nem telt egy hetünkbe.
A posta ismét elszállította a levelet és újra elkezdtem várni, bízni. Eltelt egy hét. Jó, hát a postán is lehet fennakadás, ősz van levélhullás… Kettő hét. Most komolyan 14 nap? És semmi? Aztán beléptünk a bűvös harmadik hétbe. Erre már feladtam a várakozást, gondoltam majd a Mikulástól ezt kérem:
„Kedves Mikulás! Kérlek, intézd el, hogy az OEP válaszra méltasson. Köszönöm!” – De csoda történt, mert megjött az engedély! És igen! J
Most nagyon nagy várakozás és boldogság van bennem, hiszen remélem, hogy lesz pozitív hatása a készítménynek. Azért a realitás talaján maradva tudom, hogy van, ami már soha nem lehet jobb, a szemem mögé a vesém is beállt a sorba, de talán a többi javulhat vagy – legalábbis megállítható lesz a folyamat. Így is fizetni kell az injekciókért több ezer forintot, de nem számít csak az a fontos, hogy végre itt tartunk, elkezdhetjük.
Az én helyzetem sem rózsás, de ha valakinek az élete múlna, ezen tényleg nem tudom elérne-e hozzá időben a reményt hozó orvosság. Tény, hogy van, amit meg kell fontolni, de számomra érthetetlen, hogy ilyen helyzetekben miért kell hónapoknak eltelnie a lépésig.
Úgyhogy a tapasztalat az, hogyha lehet, senki ne legyen beteg. Ha mégis baj történik, ne akarjon gyógyírt a problémájára. Ha van olyan elvetemült, hogy meg akar gyógyulni, akkor kössön egyességet a kórságával, hogy várjon a terjeszkedéssel, mert nincs még itt a készítmény. S ha épp minden stimmel, akkor vastag idegeket és sok-sok téphető hajat kívánok hozzá, mert ugye a „jó” munkához idő kell…