Életünk során folyamatosan esünk-kelünk. Hiába tanulunk meg járni, ez a stabilitás nem vihető át a lelkünk tartóoszlopaira. Csalódunk, földre kerülünk, becsapnak hatalmasat esünk, rosszul döntünk és térden landolunk. De mindig van tovább, mindig van következő lépés, mert ha tudjuk, hogy képesek vagyunk felállni, azzal a gyermeki hittel, és odaadással, mint ahogy járni tanultunk, akkor megértjük azt is, hogy a lehetetlen nem létezett sohasem!
