Horváth Nikoletta: Öröm ABC. Szülőföld Könyvkiadó, 2016.
„A pillanatot megragadni, tiszta szívből, lélekből átélni hihetetlenül nagy szabadság! Megbecsülni azt, ami van, örülni az adódó lehetőségeknek, és ünnepelni a percet, ami másodpercenként hirdeti: itt vagyunk, élünk!”
Horváth Nikoletta
„Mindig készen kell állni a hétköznapi helyzetekből kisarjadó sorokra vagy versekre. Szoktatni kell magunkat rá, hogy nyitottak legyünk, hogy megfigyeljük azokat az összefüggéseket a világban, melyeket ugyan mások is látnak, de a legtöbbször hagyják, hogy a pillanat nyomtalanul elmúljon, és egyszerűen továbblépnek.”
Akár a mottója is lehetne Paul Muldoon pár sora Horváth Nikoletta könyvének, az Öröm ABC-nek.
A szerző figyel és megörökít. Olyan apró események rögzülnek emlékezetében, amelyek fölött legtöbben átsiklunk, benne viszont elindítja a gondolatokat és egyedülálló érzelmi intelligenciája létrehoz egy újabb kis irodalmi gyöngyszemet. Minden írás pozitív, sokan el is gondolkozhatnak, vajon mi adja az erőt megpróbáltatásokkal teli sorsában. Aki ismeri, tudja: a szeretet. A hozzátartozók, a barátok, az élet szeretete. Tudja, hogy csak így érdemes, megtalálni és megragadni azt, ami szép, ami örömet okoz, elfogadni a segítséget, támogatni, aki rászorul, együtt nevetni és együttérezni.
Mindez benne van a kötet írásaiban. Ez egy érzelmes könyv, senki nem tagadja, a szerző ezt akarta. Minden betű alatt egy pozitív üzenet: Ajándék, Béke, Elfogadás, Lehetséges, Önzetlen, Tudatos, Szeretet. Az írásokban elénk lépnek a szeretett és elveszített emberek; az Anyu, aki minden és Lili, a felszabadító és támogató. Megjelennek angyalokként a barátok, látjuk a felnőtteket és a gyerekeket, akiknek szerencséjük volt találkozni és beszélgetni Nikivel.
Honnan az erő, ami örömre kényszeríti az életet, elfogadja és túl tudja élni keserűség nélkül a megpróbáltatásokat? A könyv megadja a válaszokat. Elmondja, hogy nem könnyű, sőt néha iszonyúan nehéz, és nem volt ez mindig így. Elhatározás és hit kell meglátni és megragadni a jót, szeretni az embereket akkor is, ha éppen nem a legszebb arcukat mutatják. Egyedülálló képesség, aminek Niki birtokában van. Tanuljunk tőle.
Egy szép könyv van előttem, fehér borítóján egy csodálatosan érzékeny fotóval. Nem véletlen. Niki mindenkiből a legjobbat hozza ki. Az ő képére formálódott a könyv fizikai megjelenése: Laki-Zágon Noémi finom fotói; a tipográfia és a szerkesztés tartalomhoz illő szépsége, a Szülőföld Könyvkiadó munkája.
Jó látni, kézbe venni és öröm olvasni. Többször, újra és újra, amikor szükségünk van valami szépre, bíztatóra, okosra, szerethetőre.
Nagy Éva
Horváth Nikoletta: Kutyaszív szeretet. Szülőföld könyvkiadó 2017
2017. december 10-én az írónő egy újabb kiadvánnyal örvendeztette meg a közönséget. A „Kutyaszív szeretet” keresztelője kellően beszédes. A könyv Liliről, Niki vakvezető kutyájáról szól, némileg rendhagyó formában.
Az ötletes elnevezéseknek köszönhetően fejezetek helyett vauológusok között barangolhatunk, ahol párbeszédes formában teret kapnak Lili gondolatai is. A kéziratot mancsok formálták. Az a fajta megmagyarázhatatlan kapcsolat, ami egy vakvezető kutya és gazdája között létrejön szárba szökken és kivirágzik a kötet lapjain. Laki-Zágon Noémi művei mellett Lovagi Milán, Mihácsi Teodóra, és Kondor Tamás fotói színesítik az alkotást. A képek is egyetlen dologról tanúskodnak a halhatatlan kutyaszív formálta szeretetről.
A zsebkendőket érdemes kéznél tartani olvasás közben, de Lili feloldja a komolyabb témák utáni feszültséget: vakkantásaival vicces perceket szerezve az olvasóknak.
Horváth Nikoletta írásai szívtől-szívig érnek, nem pejoratív értelemben vett egyszerűségükkel. Olyan gondolatokat önt irodalmi formába, melyek mindannyiunkban megfogalmazódnak, s melyeket éppen ezért közel érzünk magunkhoz.
Horváth Nikoletta: Léleköltő. Szülőföld Könyvkiadó 2018
Vannak az életünkben azok A találkozások, amikről tudjuk, hogy valami fontos és különleges szerepük lesz a sorsunk menetében, amikről érezzük, hogy többé, jobbá tesznek, ahol nincsenek kérdések, emberi játszmák, ahol letehetjük az álarcokat, a védőbástyákat, hisz nincs mitől tartani.
Látni dühöt, haragot, elkeseredettséget, csalódottságot és önostorozást. A sötéttel is szembe kell nézni, ki ki a maga kihívásával, feladatával vagy épp a démonjával szembenézve.
Csodálatos gyémántot csiszolt belül ez a sok nehézség, olyan elképesztő tisztulást hoz a lélek bugyraiban, hogy ezzel már képes másokat is emelni, gyógyítani, ébreszteni a Csipkerózsika álomból és vezetni, megláttatni az igazán lényeges dolgokat, a fényt és a szeretetet!
A világnak, nekünk nagyon is, mindennél jobban kellenek a Fényhozók, a fáklyavivők, akik mint jelzőbóják mutatják a hazafelé vezető utat… hogy hová? Mindenkinek Önmagába, a saját belső fényébe…