“Bah! Ma találkoztam egy nagyon fura külsejű kutyával. Két lába volt, azok is eléggé gizdák, és ha ezt én, a fő ropiláb mondom, akkor nekem elhihetitek a virgács-gizdaság nem ítélet, hanem tény. Aztán az orra furcsán hegyesnek tűnt, meg pirosnak, tuti olyasmibe ütötte bele, amibe nem kellett volna. És a legdurvább, hogy nem mellső lábai, … Olvass tovább
“Fú! A helyzet az, hogy én mindig is tudtam, hogy Gazdi eléggé állat. Egyrészt ugye vagyok én neki, mint “vadállat”. Másrészt a jobb alkarján ott figyel egy főnix. Most nem azért mondom, de a hamuba sült pogácsa kutya füle ehhez a tetováláshoz képest, de ám legyen. Neki sokat jelent a főnix, mint motívum. Hát jó! … Olvass tovább
“Én komolyan nem értelek titeket, embereket. Mit vagytok úgy oda a kajáért? Szagoltatok már félig lepisilt falevelet, vagy picit madárkakis fűszálat? Ugye, hogy nem! Na, pedig az tényleg mennyei! Jó, nem mondom a füstölt kolbász, szalonna illata tényleg csábító, de én simán ugrálok az uborkáért, meg a paprikáért is. De nem értem mit vannak úgy … Olvass tovább
“Na ide füleljetek törpetorpedók gyülekezete! Megmondom nektek a tutit! Bah! Így kell főbátor cincérként beszólni a nagyoknak! Küh! Adott egy családi ház. A családi házban egy kutya. Annak a kutyának szólunk be kedves apró testű barátaim, aki legalább tízszer akkora, mint mi! Alább nem adjuk! Bah! Tehát adott a családi házban a nagykutya. Ekkor ahogy … Olvass tovább
“Mentem az utcán. Büszkén, fenségesen – hívták már királynőinek is a vonulásomat. Mentem. Haladtam. Egyszer csak az egyik mellékutcában szerintetek mi történt? Bah! Ugatás! Egy, a hangja alapján nagytestű kutya bele mer szólni az én kifutókra való lejtésembe. Értitek ezt? Felháborító! Bah! Jól meg is ugattam! Nem baj, hogy a hangja alapján hússzor akkora volt, … Olvass tovább
“Ma beszólt nekem egy csibe! Bah! Gazdi Keresztszüleinél jártunk, ahol imádok lenni, van két szuperszonikus kanapé, amin szabad ide-oda bukfenceznem, mindig nagy szeretettel, mennyei illatokkal várnak minket! Küh! Ma is épp házi kenyér készült. Éppen a negyvenötödik bukfencem után pihentem, földig ért a nyelvem, amikor egyszer csak irdatlan csengés törte meg a viszonylagos csendet. Bah! … Olvass tovább
“Jó! Na! Leestem! Igen, leestem a fotelból! Le én! De ha bárki kérdezi pont ezt, és pont így akartam! Akrobata Manna! Mostantól így hívjatok…. Bah! Na jó! Elárulom az igazat, de nem mondhatjátok el senkinek. Az úgy történt, hogy hazaértünk sétából és úgy általánosságban extázisba kerültem. Felugrottam a kedvenc fotelembe, ami Gazdi állítása szerint az … Olvass tovább