Nézze hölgyem, ezek a kicsi, bájos, édes kiscicák arra várnak, hogy szerető otthonra találjanak. Melyiket szeretné? A csöpp tarkát? Nézze milyen aranyos a fekete-fehér bocifoltjaival. Vagy ezt a kis kópé egyszínűt? Olyan, mintha koromba mártották volna, bár már a nagyanyám is megmondta: nagy koromban bölcs leszek. – Az eladó jól elszórakoztatta saját magát, tulajdonképpen választ … Olvass tovább
A kertváros csendjét csak a fűnyírók itt-ott felhangzó zaja törte meg. Mindent áthatott az érzékeket bódító frissen nyírt fű illata. Közeledve a házakhoz az aroma-arzenált mennyei étkek egész hada gazdagította. Sütemények sültek a tűzhelyekben, vacsorának, másnapi ebédnek valók rotyogtak a főzőlapokon. A játszótéren a környék gyerkőcei bandákba verődve töltötték el a szabadidejüket. Az egyik kislány … Olvass tovább
Hajnalok hajnalán Szent Péter állati zajongásra ébredt. A mennyek kapuját egy vadul hápogó vadkacsa és egy bőszülten ordító oroszlán kettőse döngette. Mint kiderült a páratlan páros személyesen a Teremtőhöz érkezett. Szent Péter ugyan előadta, hogy hivatali ügyintézés hajnal hasadtán nincsen, de ez sem a totyogit sem a sörényest nem érdekelte. Így végül bebocsájtást nyertek, s … Olvass tovább
Alfréd úgy határozott, hogyha egyszer ezt a nevet kapta a sorstól és mélyen tisztelt felmenőitől, akkor bohócnak áll. Hogy azt vajon honnan szedte, hogy az Alfréd pláne a Frédi becézés cirkuszi közegbe való rejtély. Ám a kőkorszaki szakik helyett a krumpliorrok és hónaljból előugató hónaljkutyák világát választotta. Pedig a kövekről mindig a hegymászás jutott eszébe, … Olvass tovább
Egy aprócska vízcsepp óceánról álmodott. Arról, hogy ő egy a végtelen kékséggel, az átúszhatatlan messzeséggel, a gondoskodó ringatózással. Vágyaiból a zord valóság riasztotta fel, mert ő csak egy tócsában élt, s lakhelye még a pocsolyák között is kicsinek számított. Telt-múlt az idő, mígnem a cseppnyi arcban egy madár sziluettje bontakozott ki. A szomjas csőrös pár … Olvass tovább
Cirmókot mindenki szerette. Pontosabban mindenki, akinek ő engedte a szeretet kinyilvánítást. Mert azért cicáéknál nincsen cicózás. Mindennek megvan a maga helye, és ideje – főleg ott és akkor, ahol és amikor főcicasága megkívánja. Na Cirmók is hasonló elvek mentén élt, bár be nem vallotta volna soha, hogy a családja a mindenkori kivétel. Persze, ha nézték … Olvass tovább
A lány szemében ordított a fájdalom. Kiabált, sikított. De nem szólalt meg. Végül egy könnycsepp gördült le az arcán és elfordult a lufitól. A lufitól, aki szárnyaszegetten nézte, és remélte, hogy nincsen túl későn. Hitte, hogy létezik újrakezdés, hogy a hamuból virág szökkenhet szárba. Hogy újra eljön a nyár, s hogy vár még rájuk a … Olvass tovább
Sokáig néztek egymással farkasszemet. A tollszárnyait ölelésre táró lufi, és a kezében, arcot adó ceruzát tartó lány. Szavak nélkül beszélgettek. Mert vannak olyan érzések, amiket kimondva csorbul a teljességük, az értelmük és a mélységük. Hogyan formálható betűkké a hála, a szeretet, sőt a szerelem? Miként karakterizálható a bocsánat kérés és a szívből fakadó megbánás? Való … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren ugyan nem túl, valahol Magyarországon, a kanyargó Duna egyik kisvárosában élt egy lufi. Boldogan teltek a mindennapjai, ide-oda hajolgatott, teleszívta a tüdejét friss levegővel és úgy hitte ennyiből áll az élet. Lufitársakkal töltötte el minden napját, s igazán sohasem érdekelte más. Egy napon, azonban egy gyönyörű tünemény … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi lány arról álmodozott, hogy az otthonában az égig érő fa lépcsői vezetnek fel az emeletre. Szülei éppen felújították a házukat, s mindent megtettek azért, hogy a családi elképzelések végül valóság képében jelenjenek meg. De gyermekük vágyát egyszerűen nem tudták miként válthatnák valóra? Az édesapa számtalan mesterembert hívott el … Olvass tovább