Ha adva van egy kétségbeejtően rossz helyzet, akkor két út áll előttünk. Az egyik a siránkozás, a fájdalom, a pánikolás ösvénye, melyet a könnyeink sós mocsara szegélyez, s mely csak még mélyebbre kalauzol minket a szenvedés, soha véget nem érő rengetegében.
A másik csapás pozitív gondolatokkal van kikövezve. Minden lépéssel azt erősítjük magunkban, hogy „minden rendben”. Bár a szívünkben, lelkünkben még érezzük a keresztfánk marta sebeket, de az arcunkon ragyogó mosoly elárulja, hogy mi már értjük a titkot.
Mi már tudjuk a lényeget: minden fejben dől el. Ha azt mondjuk „minden rendben”, akkor még akkor is ezen a lencsén keresztül fogjuk szemlélni a világot, ha az tótágast jár körülöttünk. A döntés a mi kezünkben, pontosabban fejünkben van. Ez legyen motiváció a szürke hétköznapok döntéseinél!