“Mentem az utcán. Büszkén, fenségesen – hívták már királynőinek is a vonulásomat. Mentem. Haladtam. Egyszer csak az egyik mellékutcában szerintetek mi történt? Bah! Ugatás! Egy, a hangja alapján nagytestű kutya bele mer szólni az én kifutókra való lejtésembe. Értitek ezt? Felháborító! Bah! Jól meg is ugattam! Nem baj, hogy a hangja alapján hússzor akkora volt, mint én! Nem baj, hogy a főútról nem is láttam, csak hallottam! De nekem ne ugasson bele senki a céltudatos, nem kicsit arisztokratikus sétálásomba!!! Bah!”
Manna
