“Bah! Igen, eleve úgy kezdem a mondatot, hogy bah, mert hát tiszta őrület, ami itt van. A gazdiék előkotortak a szekrényből egy hogyishívjákot, aminek van kereke, meg fogantyúja, és pakolnak bele. Gazdi megkérdezte viccesen, hogy engem is oda csomagoljanak-e? Küh! A mondatot úgy módosítom, hogy gazdi megkérdezte szerinte viccesen, mert szerintem meg nem vicces. Küh! Na, de valami itt készül. Elcsíptem egy-egy mondatfoszlányt, és az tuti, hogy velem kapcsolatos. Bah! Gazdiék ugyanis folyton azt mondogatják, hogy Velem, Velem…. Még jó, hogy velem! Azt is kifüleltem, hogy hegy, meg erdő, meg tiszta levegő, és hogy csak két nap, de akkor is. Mondjuk nem tudom mit akar gazdi, az erdőben, amikor minden bogártól frászt kap, de sebaj! Ha mindent jól értettem, akkor kirándulós kimozdulásra megyünk, ahol lehet avarban hemperegni, úgyhogy innentől tuti a buli! Ezek után már csak egy kérdésem maradt: ott vagyunk már? Bah!”
Manna
