A Bach terápia nem a csettintős módszerek közé tartozik. Nem olyan, mint egy agyonreklámozott fájdalomcsillapító, ami azonnal hat. Igaz mellékhatások sincsenek, amik miatt ki kellene kérni a kezelőorvos, vagy gyógyszerész véleményét. Hacsak a jobb közérzet, kiegyensúlyozottabb lelki állapot nem számít mellékhatásnak.
Három hetet fed le egy kis üvegcse, aztán következhet az újabb keverék. A cseppek mindig mélyebbre mennek, ezt úgy érdemes érteni, hogy a felszínen megmutatkozó mintákat harmonizálják, ám ahogy azok a helyükre kerülnek úgy bukkannak fel újabb, és újabb érzések, amik addig valahol rejtve bujkáltak. Ez egy folyamat, ami során egyre több minden jöhet fel, és egyre több minden kerülhet helyre.
Vegyünk egy példát! Úgy tűnik a “mit érzel” kérdésre itt, és most az a válasz, hogy pánikot, félelmet. Oké! Ezekre összeállítok egy keveréket, ami szépen elvégzi a feladatát. Aztán ahogy ezek a felszíni érzelmek egyensúlyba kerültek úgy mutatkozik meg mindaz, ami addig a mélyben rejtőzött. Kiderülhet például, hogy a félelem valójában önértékelési hiányból fakad, vagy hogy a pánik a világ iránt érzett teljes bizalmatlanságra vezethető vissza. Ezek tulajdonképpen fátylak, amiknek a lefejtésével végül eljuthatunk a magig, önMAGunkig, ahol már minden a harmóniáról, az egyensúlyról szól.
Úgyhogy ez nincs meg egy csettintés alatt, de a hatása nem is egy óráig tart, hanem akár egy életen át!