A pozitív megerősítések aktív hozzáállást várnak el tőlünk, ami néha nagyon nehéz. Amikor úgy érezzük, hogy a monoton robot maga alá gyűr minket, akkor nehéz mosolyogni. Akkor nehéz „minden rendben” pozitív életszemlélettel gondolkodni.
De, ha képesek vagyunk leküzdeni, a fejünkben létező korlátokat, ha képesek vagyunk főnixként szárnyalni, hamvainkból is feltámadva, akkor senki sem állíthat meg minket. Legnagyobb akadályozónk egyébként saját magunk vagyunk, s a bennünk suttogó, folyton negatívan duruzsoló hang.
Ha ez a zümmögés elindítja bennünk soha le nem járó lemezjátszóját intsünk neki stopot: „állj”. Könnyedén felismerhetjük mikor vagyunk rossz frekvenciára hangolva, hiszen ez a kommentátor mindig szarkasztikus, mindig mindent sötét szemüvegen keresztül lát, és mindent éles, bántó, igazságtalan kritikával illet.
Főleg saját magunkat. „Nem vagy rá képes.” „Te ehhez kevés/öreg/tehetségtelen/akármi vagy.” Ismerős gondolatok igaz? Itt az idő leállítani őket! Engedjük el ezeket a mélybe húzó vasmacskákat, hogy végre szabadon szárnyalhassunk, a szívünkben, és fejünkben motivációval minden napra!