Az ember sosem gondolná, hogy a berögzült, jól megismert napjai így átfordulhatnak.
Hétfő: hét kezdés és ha ez munkával jár, akkor általában reggel nem őszinte az ember mosolya…
Kedd: kezdünk hozzászokni ahhoz, hogy a hét elkezdődött…ja és ráadásul mindjárt szerda.
Szerda: kritikus nap, a hét közepe, nem is az eleje, nem is a vége. Mikor lesz már vége?
Csütörtök: igenigen, már csak egy nap!
Péntek: Végre mindjárt vége. Visszaszámlálás indul…még 8 óra…még 7, még 6, 5, 4, 3, 2, 1 és hééétvége!
Ezek azok a sablonjaink, amiket automatikusan használunk. Persze mindenkinél egyedi, mert van, aki élvezi a hétköznapokat stb.
Nekem a csütörtök egy átlagos nap volt, amiben már ott volt a hétvége ígérete. Az egyetemen általában ez a hét utolsó napját jelentette, mert pénteken ritkán voltak óráim. Szóval a csütörtök mindannak volt az uniója, amit elvártam egy hétvége váró naptól.
Aztán mégis képes ez megváltozni? Átformálódni?
Március óta a kedd, csütörtök, szombat egyenlő a dialízissel. Egyenlő azzal a ráutaltsággal, amit a gép és én jelentek.
Kevesen ismerik miről is szól ez a kezelés és nagyon sokakat untatnék, ha belefognék egy kis regénybe. De röviden: a vér átmosása zajlik. Két szúrás, aztán csövekkel hozzácsatlakozik az ember a géphez és indul. Indul a négy óra. Négy óra mozdulatlanság. Négy óra várakozás.
Kiskutyám nem lehet velem egy helyiségben, hanem a folyosón vár, ahonnan azért lát, de nagyon hiányol. Az utolsó egy órában már centinként araszol az ajtóhoz közelebb, mert érzi, hamarosan vége.
Aztán zenél a gép, a csövek lekerülnek, a szúrás helyét szorítom, míg el nem áll a vérzés és irány, surány…haza.
Ez most a csütörtök.
Eleinte megrémített az, hogy mennyire sok vesebeteg él a környékünkön. Csak egy fejszámolás: három turnus létezik (reggel, délután, este) és turnusonként 37 hely is foglalt lehet…és ez minden egyes nap. Nagyon sok az idős ember. Korombelivel alig találkoztam, pedig azért vannak, bár talán nem a „kuvikkolós” turnusba járnak, mint én.
Tegnap elindítottam a blogom facebook oldalát, amit Vak-vagany néven érhettek el. El sem tudom mondani, hogy az a sok like és megosztás mit jelent. Megannyi napocska az egem tetején, de tényleg! J
Úgyhogy itt köszönöm mindenkinek, aki csatlakozott és akit érdekel, ami velem történik.
A csütörtökről még valami eszembe jutott, mégpedig a hűség.
Egyszer videóra fogom venni, ahogy Lili felpattan és majd kiugrik a bőréből, ahogy négy óra után meglátja, hogy jövök. Igazán jövök. Nem csak a lábszáramat látja, hanem az arcomat is és a kezem már keresi is puha kis fejét. Egyszerűen hullámzik a kezem alatt és megkönnyebbül. Ilyen hűségre nem tudom ki képes még. Miattam várakozik közel öt órát egy sarokban. Emberek zajonganak körülötte, de ő csak a lábamat nézi, aztán az utolsó órában egyre feszültebb…és végül meglát. Akkor érzem, hogy ez a szeretet hegyeket mozgathatna meg.
És lehet kedd, csütörtök vagy szombat: hihetetlen szerencsés vagyok, hogy épp felém irányul mindez. Amikor végiggondolom, hogy kik élnek a szívemben, akkor rájövök: lehet bármilyen nap, akkor is szerencsés vagyok!