A “Rendben” című dal zárja a júniusi hónapot, és ez az a szám, ami az első Flownixi kislemez névadója is egyben. Hogy miért? A válasz roppantul egyszerű. Azért, mert amennyire hiszek abban, s képviselem is azt, hogy többek vagyunk a testünknél, hogy olykor elragadnak minket a vágyaink, hogy a szeretet örök gyógyír annyira hiszem, és képviselem azt is, hogy nincs mindig minden rendben. Az a bohóc, aki folyton mosolyog valójában sír, mert álcát hord. Igenis néha nagyon nehéz, néha nincsen remény látszólag, néha összeomlanak a lélekben felépített várfalak. Igen, néha nincsen minden rendben, és igen, ez teljesen rendben van.
Sokan hajlamosak beleesni abba a csapdába, hogy önmagukat hibáztatják azért, mert éppen nem rózsás a minden. Ahelyett, hogy egyszerűen csak megengednék maguknak ezt is. A világ megérzi a hazugságot, ezért van az, hogy sokakból visszatetsző érzéseket vált ki, ha azt látják itt-ott, hogy mindig, minden a legnagyobb tökéletesség. Ez még akkor sem igaz, ha valaki tudatosan odafigyel az életére, a gondolataira, az érzéseire, sőt akkor a legkevésbé igaz. Úgyhogy mi lenne, ha önostorozás, vagy álcahúzás helyett csak engednénk azt, ami van, mert az csak így tud továbbállni, ha elérkezik rá az idő, vagy áttranszformálódni. Addig pedig míg marad, had legyen, ami van, még akkor is, ha épp az nem a minden rendben kategória.