A stressz láthatatlan, mégis mindenhol ott van, minden egyes sejtünkben zizeg, feszít. 
Hosszútávon krónikus fáradtsághoz, idegkimerüléshez, és egyéb betegségekhez vezethet. 
A test belefásul a folyamatos készenlétbe, hiszen a stressz olyan a szervezetnek, mint olaj a tűzre. Nincs nyugalom, nincs pihenés. Még éjszaka sem, még az álmok birodalma sem nyújthat menedéket. 
A bars nem harcol a stresszel, nem küzd a láthatatlansága ellen. 
Egyszerűen a bars segítségével a test ellazulhat, elengedheti magából, és magától a fáradt gőzt, és megengedheti a megújulást. 
Ebben nem kell hinni, sőt én mindig azt hangoztatom, hogy a szkeptikus mentalitás talán még jobb is, mert távolságtartással válik megfigyelhetővé mindaz a változás, ami a testben végbemegy. S ha a test változik, relaxál, elenged, mentesül a stressztől azáltal minden életterület virágzóbbá, könnyedebbé válik. 
Egy órányi kikapcsolódás. Beszélgetve, csendben, pihenve, ellazulva – kinek, mi esik jól. 
Önmagában az érintés világokat változtat meg. Én pedig minden alkalommal hálás vagyok azért, hogy megmutathatom mindazt, amit én is tapasztalok saját magamon, ami nekem is óriási hozzájárulás, és ami nélkül fogalmam sincsen hogyan csináltam volna végig ezt a pár hónapot. 
A bars nem csodamódszer, a csoda te magad vagy, ami csak arra vár, hogy felszínre bukkanhasson!