Ha mindig rohansz, ha kétségbe esel akkor, ha két-három órára nincsen programod, ha magányosnak érzed magadat amikor kettesben maradsz: önnön kétségeiddel, akkor jogosan merülhet fel a kérdés: mennyire becsülöd magadat? (Azt már félve írom le, hogy mennyire szereted magadat, mert sokan hajlamosak ezt a kifejezést félremagyarázni, s nárcisztikus jellemvonásokkal eltorzítani.) A titok ugyanis benned van. … Olvass tovább
Az életünk néha kicsit olyan, mint egy átjáró folyosó. Jönnek-mennek az emberek, helyzetek, lehetőségek, s olykor fel sem tudjuk fogni a változás gyorsaságát. Aki tegnap még mellettünk állt, az ma már valaki másnak a küszöbén vár a befogadásra,. A kérdés csak az, hogy miként dolgozzuk fel az átalakulást? Ha azon mélázunk megpillantva az érintett személy … Olvass tovább
A pozitív gondolkodás híve vagyok, de nem elvakult módon. Persze ez egy teljesen vak embertől furcsán hangozhat, de én most a fizikai okuláré állapota helyett a lelki lencsék milyenségére célzok. Legyünk pozitívak, természetesen. Legyen motiváló mantránk, ami bármikor ki tud minket húzni a bajból, de! A „de”-nek jelentősége van. De, ha fájdalmat érzünk, ha gyászolunk, … Olvass tovább
A vélemény, mint megnyilvánulás kiről árulkodik? Kinek a bensőjét fedi fel? Vajon azét, akiről szól a kijelentés, vagy azét, aki megfogalmazza azt? Vajon a formát öltő szubjektumok mennyire nevezhetőek objektívnek? A harminc fok biztos, hogy mindenkinek őrült meleg? S ami egyeseknek elviselhetetlen, az elképzelhető, hogy másoknak nemcsak kibírható, hanem élvezhető? Vajon mennyire szabad engednünk, hogy … Olvass tovább
Rohanunk. Futunk. Veszettül szaladunk, a legtöbbször magunk sem tudjuk miért. Pénzért, megélhetésért, elismerésért, elfogadásért, szeretetért, barátságért… Mindenért, és bármiért. A reggelt sebesen váltja a délután, s az alkonyba forduló napot sötét zubbonyával beteríti az éjszaka. Napokat váltanak az órák, s heteket a hétköznapok. Hónapok, évek repülnek tova, s mi csak néha pillantunk fel. Karácsony, szilveszter, … Olvass tovább
Nehéz megtalálnom a jó szavakat… egy biztos: köszönöm! A stábnak a rengeteg munkát és alázatot! Az Angyalaimnak, mindazoknak, akik lencsevégen rebegtették szárnyaikat, s mindazoknak, akik bár nem álltak a kamerák elé, de életem színpadán főszerepet játszanak, hogy velem, velünk vannak! Köszönöm Professzor Asszonynak, hogy nem páciensként, hanem emberként szeret, kezel! Ez igazi ritkaság! Anyunak és … Olvass tovább
Tizenegy szívdobbanás. Az első még félénk, határozatlan. A második kezdi kiterjeszteni szárnyait, s megcélozza a kék eget. A harmadik a horizonton túlról álmodik, a végtelenbe nyúló világ peremére vágyva. A negyedik kergetett képek helyett rálép a cselekvés útjára, s megy, megy rendületlen. Az ötödik kitartó menetelésében megszilárdul, megerősödik, támaszfallá válik. A hatodik megtanulja, hogy törött … Olvass tovább
Sokszor, és sokan kérdeztétek, hogy mikor lesz logóm. Eleinte, amikor még nem voltam jártas ebben a témában, komoly fejtörést okozott, hogy mi az a lógó? Kinek, mikor, és pontosan milye lóg? Aztán persze megértettem: kell egy kép, egy rajz, valami, amiben benne van a VakVagány érzés. Hűha. Eleinte ötletem sem volt. Aztán szépen-lassan összeállt a … Olvass tovább
A pozitív megerősítések aktív hozzáállást várnak el tőlünk, ami néha nagyon nehéz. Amikor úgy érezzük, hogy a monoton robot maga alá gyűr minket, akkor nehéz mosolyogni. Akkor nehéz „minden rendben” pozitív életszemlélettel gondolkodni. De, ha képesek vagyunk leküzdeni, a fejünkben létező korlátokat, ha képesek vagyunk főnixként szárnyalni, hamvainkból is feltámadva, akkor senki sem állíthat meg … Olvass tovább
Ha adva van egy kétségbeejtően rossz helyzet, akkor két út áll előttünk. Az egyik a siránkozás, a fájdalom, a pánikolás ösvénye, melyet a könnyeink sós mocsara szegélyez, s mely csak még mélyebbre kalauzol minket a szenvedés, soha véget nem érő rengetegében. A másik csapás pozitív gondolatokkal van kikövezve. Minden lépéssel azt erősítjük magunkban, hogy „minden … Olvass tovább