“Mi yorkik némi macskavért is hordozunk magunkban. Szeretjük, ha simogatnak minket, de csak akkor és úgy, amikor és ahogy mi akarjuk. Hogy ez önzőség? Lehet, de mondhatjuk úgy is, hogy az érzéseink kommunikálása. Ti emberek ebben nem vagytok sokszor olyan jók. Gazdi pár hete nagyon ramatyul volt, mert olyan módon próbáltak neki örömöt szerezni, ami neki kicsit sem volt jó. Az tényleg nagyon pocsék érzés, amikor úgy akar valaki minket szeretni, ahogy az neki jó, és nem úgy, ahogy az nekünk jó. Ez olyan, mintha engem valaki készakarva felkapna, és jól megdögönyözne, miközben én ezt a hátam közepére sem kívánom. Nem baj az, ha kifelé is kommunikáljuk a saját szeretet-nyelvünket – Gazdi is megsimítja lopva a fejemet, amikor épp a cicaénem győzedelmeskedik, de meg kell tanulnunk a számunkra fontos emberek szeretet-nyelvét is érteni, és ha nem is folyékonyan, de akadozva beszélni, mert csak így okozhatunk valódi, hamisíthatatlan örömöt! Küh!”
Manna
