Némasággal sújtani = brutalitás

Életemben egyetlen egyszer döntöttem úgy, hogy némasággal szakítok meg egy kapcsolatot. Egyetlen egyszer cselekedtem így, de életre szóló tanulsággá vált. Mert utána három-négy alkalommal is a saját bőrömön, lelkemen tapasztalhattam meg milyen is az a bizonyos pusztító némaság. Kegyetlen. Nincs szó, ami annyira sebezne, mint a hangtalanság. Nincs tett, ami annyira bántana, mint az elérhetetlenség. … Olvass tovább

Emlékezni újra, és újra a tanításokra

Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy egy, az idők folyamán elsajátított tudást automatikusnak, természetesnek, magától értetődőnek veszünk. Én legalábbis hajlamos vagyok erre. Azt gondoltam ezidáig, hogy a “ez róla szól, nem rólam” leckét már megtanultam. Meg is, de elfelejtettem az emlékeztetőt bekapcsolni a szívemben, hogy amikor helyzet van újra eszembe jusson a lényeg. A héten … Olvass tovább

Sok „kicsi” sokra megy

Egy apró, picike változással indul minden. Meglehet észre sem vesszük, elképzelhető, hogy fel sem mérjük, előfordulhat, hogy nem is eszmélünk rá, de megtörténik. Megtörténik az a pici, miniatűr fordulat, mintha csak egy kicsiny pillangó rezegtetné meg a szárnyait, ami aztán később, napokkal, hetekkel, hónapokkal később óriási, hatalmas változást generál. Sokszor nem kapunk észhez, hogy másképpen … Olvass tovább

Könnytenger a jövőnk tisztaságáért

    A napokban néztünk meg egy filmet egy náci haláltáborról. A szenvedés, a gyötrelem, a fájdalom a húsomba mart. Szorongatott, fojtogatott a sírás. Aztán már folytak is a könnyeim, ömlöttek. Hogy nem kellene ilyeneket nézni? Bárcsak ne kellene! Bárcsak egy megvadult rendező agyából kipattant fikcióról beszélnénk. De igenis kell szembesülni azzal, ami történt. Kell … Olvass tovább

Csavarjuk le a kis ördög hangerejét!

Félni a még be nem következett, rettegett jövőtől egyet jelent a lélek dermedtségével átitatott várakozással. Félni az örömteli, nyugodt, vidám pillanatok megélésétől, tartva a lehetséges rossz betoppanásától élő halál. Amikor az ember a sorsútja járása közben súlyos, lélekőrlő, szívölő akadályokba ütközik előfordulhat, hogy hasonlatossá válik egy rémült kis állattá, aki mindentől megretten, és nem képes … Olvass tovább

Élő emlékezés

Sokat töprengek mostanában azon, hogy vajon mit teszünk az emlékezésért? Nem a passzív könnymorzsolgatós variációra gondolok, amikor sírunk azért, ami nem történhetett már meg, sírunk önmagunkért, és sírunk a múltért is. Azért nem erre gondolok, mert ha bevalljuk, ha nem ez a típusú emlékezés nem arról szól, akit elvesztettünk, hanem saját magunkról, arról, hogy áthidalhatatlan … Olvass tovább

A nem döntés is döntés

Az élet minden pillanata ajándék. Hogy ez közhely? Igaz, de a jelentése a maga egyszerűségében tény. És mégis sokan panaszkodásra, pletykálkodásra, rosszindulatúságra pazarolják az idejüket. Panaszkodnak, de nem változtatnak az életük lefolyásán. Nem veszik észre, hogy önmaguk választása az, hogy ott vannak ahol. Mert a nem cselekvés is cselekvés. Azaz, ha mondjuk utálják a munkahelyüket, … Olvass tovább