elengedés
Kinek van igaza?
Legyél kedves, legyél barátságos, legyél segítőkész, legyél motiváló, legyél ilyen, vagy legyél olyan! Kategóriák, általános érvényű csoportosítások, amikre valójában nem létezik helytálló definíció, mert nagyon máshogy élünk, jelenítjük meg benső világunkat, és fejezzük ki az érzéseinket, gondolatainkat. Épp a minap szembesültem azzal, hogy amit én inspiráló beszélgetésnek hittem az a másikban arroganciával fűszerezett beszólogatások hada … Olvass tovább
Hogyan kell túlélni?
A túlélési stratégiánkat mindannyian tanultuk valahonnan, valakitől. A szüleinktől, a környezetünktől, vagy éppen csak úgy, magunktól. Van, aki akut szituáció esetén mindent elnyom magában, teljes csendet parancsol, és az adott helyzetre koncentrál. Megint más vad megerősítés ismételgetéssel igyekszik elfedni a lelkében dúló pusztító vihar zajait. Aztán sokan elássák mindazt, ami feljön bennük, mélyre tapossák az … Olvass tovább
A jelenlét létezésében várnak ránk a csodák!
Sokan, akik az önismeret útjára lépnek keresik, kutatják a megfejtést, a megoldást, a receptet, a titkos összetevőt. Valamit, ami végül elirányítja őket a megvilágosodáshoz vagy legalább a megelégedéshez, ahol már nincsenek múltba húzó kötelékek, és lelket cincáló sérülések. Ásnak előző évtizedek földjét taposva, kihantolva csontokat, elporladt emlékeket, abban a hitben, hogyha majd ezen a rég … Olvass tovább
Elmondom hát mindenkinek!
Annyi mindent tanultam az utóbbi időben, vagy hogy pontosabban fogalmazzak, annyi mindenre emlékeztem vissza, amit tudok, amit mindannyian tudunk. Persze nem az egómmal, nem az elmémmel. Viszont ezzel együtt azt a késztetésemet szélnek kellett eresztenem, hogy mindenáron segíteni akarjak másoknak. Rádöbbentem arra, hogy ez lehetetlen. Tényleg lehetetlen! Majd, ha bennem rend lesz, akkor körülöttem is … Olvass tovább
Túl a körülményeken!
Évekig hittem azt, hogy amit valójában szeretnék az jól körbeírható, már-már tényszerű állítások halmaza. Azt hittem, hogy a körülmények, a “hogyan” a lényeg. A többi meg majd azután jön. Tévedtem. Tévedtem, mert mindenek elé, fölé helyeztem a szilárd elképzeléseimet. Például soha nem tettem fel azt a kérdést, hogy mit is szeretnék valójában? Mert az biztos, … Olvass tovább
A legnagyobb dicséret: megváltoztál!
Néhány évvel ezelőtt, szinte számon kérő stílusban kaptam egy üzenetet, amiben a sorok írója arra utalt, hogy az Öröm ABC és a LéleKöltő könyveim között jócskán vél tartalombéli különbséget felfedezni. “Megváltoztál” – jelentette ki dühösen, miközben talán nem is sejtette, hogy ezzel a lehető legnagyobb megerősítést és dicséretet adta nekem. A világban minden mozog. Minden, … Olvass tovább
Vallomás
Fáj. De miért? Keresem a válaszokat. Kutatom az okokat, a racionális érveket. De az érzések között felesleges a realitás porszemeit elhinteni, mert a lélek szele messzire fújja őket. A háttérben millió tudatos és tudattalan indok húzódik meg. Fáj, mert nem értem, vagy mert kívülről várom a megváltást, miközben ezt senki sem adhatja meg nekem. Régen … Olvass tovább
A bevonódásmentes szemlélődés egyenlő az ítélkezés nélküliség csodájával!
Hogy honnan tudhatjuk mivel-kivel van dolgunk, feladatunk a mindennapokban? Onnan, hogy aki vagy ami érzelmeket, reakciókat generál bennünk, tükröt tart nekünk. Frusztráció, idegesség, türelmetlenség – nem ritka vendégek a hétköznapok monotóniájában. De vajon hányszor néztünk mögé, hogy mi, vagy ki szítja fel bennünk ezen érzelmek tüzét? Mert bizony sohasem a tükörben látott kép vár meggyógyításra, … Olvass tovább
Megélni, nem elásni
Sokáig azt gondoltam, hogyha hátat fordítok vadabb érzelemkitöréseimnek, akkor azok semmissé válnak. Mint ki ködbe lép, s hátra sem tekintve megy tovább. De a lidércek attól még nem tágítottak, hogy farpofákat látnak. Sőt. A düh, a harag, a kétségbeesés, az ítélkezés egyike sem távozott. Maradt és várt. Vártak a kitörésre, a megadásra. S rájöttem. Elengedni … Olvass tovább