Amikor azt mondjuk, hogy akkor és ott ennyi telt tőlünk, azzal mintegy vállrándítással konstatáljuk a meg nem változás, változtatás tényét. Lukács Liza a kötődésekről szóló előadásában kezdett bele ebbe a gondolatmenetbe, ami nagyon megérintett. Megérintett, mert olyan igazságot vélek benne felfedezni, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni (jómagam is természetesen), és ami egyúttal társadalomkritikaként is megállja a … Olvass tovább
Hogy mit jelent egy őszintén érdeklődő kérdés, vagy igaz, biztató szó? Sokat! Rengeteget! Olykor mindent! Soha nem felejtem el azt a momentumot, amikor sok-sok évvel ezelőtt megkaptam azt, hogy túl sok vagyok. Túl sokat kérdezek, túl sokat érdeklődöm, túlságosan is őszintén, nyíltan közeledem. Túl-túl-túl. Túltolom. De mit? Mit tolok túl? A törődést? Miért baj, ha … Olvass tovább
Annak a társasháznak az udvarán, ahol élek van egy ősöreg rózsabokor. Mondjuk ha engem kérdeztek nekem rózsafa. Vaskos, marcona, hajthatatlan, és nagyon tüskés. Már nem egyszer kerültem a töviseivel közelebbi testi kapcsolatba, bár tagadhatatlan nem igazán vágytam erre a típusú érintkezésre. A rózsaképződmény árnyékában, a talajhoz lapulva barátságosan minden évben feltűnnek azok a virágok, amik … Olvass tovább
Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy egy, az idők folyamán elsajátított tudást automatikusnak, természetesnek, magától értetődőnek veszünk. Én legalábbis hajlamos vagyok erre. Azt gondoltam ezidáig, hogy a “ez róla szól, nem rólam” leckét már megtanultam. Meg is, de elfelejtettem az emlékeztetőt bekapcsolni a szívemben, hogy amikor helyzet van újra eszembe jusson a lényeg. A héten … Olvass tovább
A napokban néztünk meg egy filmet egy náci haláltáborról. A szenvedés, a gyötrelem, a fájdalom a húsomba mart. Szorongatott, fojtogatott a sírás. Aztán már folytak is a könnyeim, ömlöttek. Hogy nem kellene ilyeneket nézni? Bárcsak ne kellene! Bárcsak egy megvadult rendező agyából kipattant fikcióról beszélnénk. De igenis kell szembesülni azzal, ami történt. Kell … Olvass tovább
Sokat töprengek mostanában azon, hogy vajon mit teszünk az emlékezésért? Nem a passzív könnymorzsolgatós variációra gondolok, amikor sírunk azért, ami nem történhetett már meg, sírunk önmagunkért, és sírunk a múltért is. Azért nem erre gondolok, mert ha bevalljuk, ha nem ez a típusú emlékezés nem arról szól, akit elvesztettünk, hanem saját magunkról, arról, hogy áthidalhatatlan … Olvass tovább
Az élet minden pillanata ajándék. Hogy ez közhely? Igaz, de a jelentése a maga egyszerűségében tény. És mégis sokan panaszkodásra, pletykálkodásra, rosszindulatúságra pazarolják az idejüket. Panaszkodnak, de nem változtatnak az életük lefolyásán. Nem veszik észre, hogy önmaguk választása az, hogy ott vannak ahol. Mert a nem cselekvés is cselekvés. Azaz, ha mondjuk utálják a munkahelyüket, … Olvass tovább
Újév alkalmából érkezett az Állj meg – hivatalosan, ám valójában az üzenete mindenkor érvényes, minden egyes pillanatban, és csak rajtunk áll, hogy az idő melyik villanásnyi momentumában határozunk úgy, hogy igen, ideje tényleg megállni, ideje a jelenlét művészetét gyakorolni, és ideje nemcsak vakon menni előre, hanem tudatosan lépkedni létünk olykor sötétségbe vesző ösvényén.
Annyi mindent mondtak nekünk, főleg akkortájt, amikor még próbálgattuk a szárnyainkat. Például majdnem biztos, hogy tízből kilencen megkapták gyermekként, hogy túl hamisan “kornyikálnak”, úgyhogy inkább felejtsék is el egy életre az éneklést. Sokan ezt szó szerint értették, és soha többet még csak dúdolni sem dúdoltak. Pedig az élet egyik leginkább lélekszabadító cselekedete az éneklés. Aztán … Olvass tovább
Neked mi a szeretet? Hogyan fogalmaznád meg a megfoghatatlant? Nehéz felvetés ugye? A Jóllakat című dalban megkísérlem leírni a leírhatatlant a saját szemszögemből, azaz azt, hogy nekem mit is jelent a szeretet. Meglehet jónéhány válasz összecseng majd azzal, ami benned is kirajzolódik.