A majd, ami a majd helyett a mostról is szól

  Megérkezett az újabb Flownixi dal a “Majd”, amely egy nagyon komoly témát feszeget, amit mégis megvetés, szégyenkezés, sötét köd övez. Érzelmi evés. Akik érzéketlenebbek gyakran azt mondják, hogy ez akaraterő hiány, és ennyi. Csodálatos ez a meglátás – persze csak idézőjelben, mert éppen azon a pontján bántja az érintetteket, ami amúgy is fájó. Mert … Olvass tovább

Flownixi – több, mint egy név

A VakVagány, s belőle az Egyfecske korszakokat jelző elnevezések. Mindkettőben bennük vagyok, s mindkettő elárul valamit rólam, az utamról, a haladásomról. Ám a Flownixi kicsit más. Olyan, mint egy évtizedek óta dédelgetett álom, amiről talán soha nem hittem, hogy megvalósulhat, s ami pár napja mégis valósággá, a valóságommá vált. Ez több, mint egy korszak, több, … Olvass tovább

Milyen egy igazi példakép?

Egy szívemnek kedves kislány szerint, akinek az osztályában többször is jártam olyan, mint én. Szerintem meg pont nem. Egy példakép nem lehet tele ennyi olyan érzéssel, ami távol áll a pozitívtól, ami távol áll a mosolytól, és távol áll a fénytől. Vagy lehet a példakép pont attól az, ami, hogy emberi, hogy nem elérhetetlen, hogy … Olvass tovább

Kinek van igaza?

Legyél kedves, legyél barátságos, legyél segítőkész, legyél motiváló, legyél ilyen, vagy legyél olyan! Kategóriák, általános érvényű csoportosítások, amikre valójában nem létezik helytálló definíció, mert nagyon máshogy élünk, jelenítjük meg benső világunkat, és fejezzük ki az érzéseinket, gondolatainkat. Épp a minap szembesültem azzal, hogy amit én inspiráló beszélgetésnek hittem az a másikban arroganciával fűszerezett beszólogatások hada … Olvass tovább

A hallgatás erő, az elhallgatás elerőtlenítő

Bár, aki ismer tudja, hogy a szám általában be nem áll, de azért az is köztudott rólam, hogy jó hallgatóság vagyok. De ez nem egyfajta magamra kényszerített csendesség, elnémulás, hanem egy tér, amiben számtalan dolog feloldódhat, megnyilvánulhat, és megjelenhet. Ezzel be is fejezhetném ezt a blogbejegyzést, mert mondhatni eljutottunk a lényeghez, de az ide vezető … Olvass tovább

Hogyan kell túlélni?

A túlélési stratégiánkat mindannyian tanultuk valahonnan, valakitől. A szüleinktől, a környezetünktől, vagy éppen csak úgy, magunktól. Van, aki akut szituáció esetén mindent elnyom magában, teljes csendet parancsol, és az adott helyzetre koncentrál. Megint más vad megerősítés ismételgetéssel igyekszik elfedni a lelkében dúló pusztító vihar zajait. Aztán sokan elássák mindazt, ami feljön bennük, mélyre tapossák az … Olvass tovább

Ajándékozás és befogadás

Adok-kapok, adok-kapok, adok-kapok. Mi lenne, ha ehelyett inkább ajándékozásban és ezzel egy időben történő befogadásban gondolkodnánk és főleg élnénk? Mert amikor az adok-kapok valóságát erősítjük, akkor folyamatos kompenzációban vagyunk. Ha kapunk valamit, akkor azonnal felbukkan az igény arra, hogy adjunk, mert úgy illik és különben is. Nem szeretnénk senkinek sem az adósa maradni. De mi … Olvass tovább

Kezdődhet a falbontás?

Az ítéletek, a következtetések olyanok, mint a téglák. Falat építünk belőlük. Darabonként pakolgatjuk egymásra őket. Habarcsnak azt a nézőpontot, hitrendszert használjuk, hogy mi bizony megtapasztaltuk, tudjuk és ez a tapasztalás, tudás segít majd minket a jövőben. Ám ezek a téglák égig magasodó fallá állnak össze. Mire képes ez a fal? Eltorlaszol mindent az utunkból. Lehetőségeket. … Olvass tovább

A jelenlét létezésében várnak ránk a csodák!

Sokan, akik az önismeret útjára lépnek keresik, kutatják a megfejtést, a megoldást, a receptet, a titkos összetevőt. Valamit, ami végül elirányítja őket a megvilágosodáshoz vagy legalább a megelégedéshez, ahol már nincsenek múltba húzó kötelékek, és lelket cincáló sérülések. Ásnak előző évtizedek földjét taposva, kihantolva csontokat, elporladt emlékeket, abban a hitben, hogyha majd ezen a rég … Olvass tovább