Boldog hús-be-tolást!

“Csahos társaim, Ti értitek mi megy kétlábú fronton? Én nem! Bah! Sokan emlegetnek holmi boldog nyulakat…. Küh! Elsőre ettől nagyon belelkesedtem, de jelentem egy árva nyúl sincs a környéken se boldog, se boldogtalan! Bah! Aztán ilyen fura színű tojásokat pisztergálnak. Én mondtam Gazdinak, hogy szerintem a kék, meg a zöld színű tojás romlott, ne egye … Olvass tovább

Az első négylábú spartatatatatatlon

“A városunkban ma valami fura futós-mászós verseny van. Olyan éneklős a neve Sparta-ta-ta-tan. Bah! Úgyhogy hajnalban nekiindultunk a sétánknak, még mielőtt a kilométer, és akadályfalók megindulnak. Küh! Jelentem a tíz kilométeres távot én is teljesítettem! Bah! Az akadályokat messziről szemléltem csak, nem igazán értettem mik azok, de Gazdi úgy lelkesedett értük, mint egy gyerek. Jó … Olvass tovább

Kunyera böjt?

“Ami nálunk van az kész röhej! Bah! Gazdiék kitalálták, hogy pár napig böjtölnek, vagy mi a kutyafülét csinálnak. Szóval ez a flörtölés vagy mi nem tart sokáig annyira kb. tíz napig, ha bírják persze. Vuhaha! A menüt megkomponálni nem nagyon kell, mert valami japán ürge nyomán rizsből áll. Mondjuk ha Gazdi pálcikával állna neki biztosan … Olvass tovább

Foteladó

“Van egy fotel a szobában nálunk, ami Gazdi állítása szerint mindaddig az övé volt, amíg én el nem foglaltam. Küh! Na igen, a hangsúly itt a “volt”-on van. A lényeg, hogy azért kedves vagyok és megengedem Gazdinak, hogy velem üljön. Ő mostanában sokat ír, és nagyon boldog ettől, aminek amúgy én is örülök. De képzeljétek … Olvass tovább

Kakakommandó

“Az van, hogy tudjátok, aki eszik az…. itt mindenki egészítse ki a mondatot érzékenysége szerint. Bah! Mi négylábúak például ilyen kis cuki piramisokat termelünk. Ugye milyen cukik? Hát nem! Akkor nem, amikor a többi csahostárs gazdája nem szedi  össze az elhagyott kupacot. És nehogy azt gondoljátok, hogy ilyen nincs! De van! Akkora határ aknákkal van … Olvass tovább

Madár? Nemár!

“Bah! Ma találkoztam egy nagyon fura külsejű kutyával. Két lába volt, azok is eléggé gizdák, és ha ezt én, a fő ropiláb mondom, akkor nekem elhihetitek a virgács-gizdaság nem ítélet, hanem tény. Aztán az orra furcsán hegyesnek tűnt, meg pirosnak, tuti olyasmibe ütötte bele, amibe nem kellett volna. És a legdurvább, hogy nem mellső lábai, … Olvass tovább

Gazdám a házisárkány

“Fú! A helyzet az, hogy én mindig is tudtam, hogy Gazdi eléggé állat. Egyrészt ugye vagyok én neki, mint “vadállat”. Másrészt a jobb alkarján ott figyel egy főnix. Most nem azért mondom, de a hamuba sült pogácsa kutya füle ehhez a tetováláshoz képest, de ám legyen. Neki sokat jelent a főnix, mint motívum. Hát jó! … Olvass tovább

Pincééééééér!

“Én komolyan nem értelek titeket, embereket. Mit vagytok úgy oda a kajáért? Szagoltatok már félig lepisilt falevelet, vagy picit madárkakis fűszálat? Ugye, hogy nem! Na, pedig az tényleg mennyei! Jó, nem mondom a füstölt kolbász, szalonna illata tényleg csábító, de én simán ugrálok az uborkáért, meg a paprikáért is. De nem értem mit vannak úgy … Olvass tovább

Táv-le-ugatási mesterkurzus

“Na ide füleljetek törpetorpedók gyülekezete! Megmondom nektek a tutit! Bah! Így kell főbátor cincérként beszólni a nagyoknak! Küh! Adott egy családi ház. A családi házban egy kutya. Annak a kutyának szólunk be kedves apró testű barátaim, aki legalább tízszer akkora, mint mi! Alább nem adjuk! Bah! Tehát adott a családi házban a nagykutya. Ekkor ahogy … Olvass tovább

Ne ugass (bele)!

“Mentem az utcán. Büszkén, fenségesen – hívták már királynőinek is a vonulásomat. Mentem. Haladtam. Egyszer csak az egyik mellékutcában szerintetek mi történt? Bah! Ugatás! Egy, a hangja alapján nagytestű kutya bele mer szólni az én kifutókra való lejtésembe. Értitek ezt? Felháborító! Bah! Jól meg is ugattam! Nem baj, hogy a hangja alapján hússzor akkora volt, … Olvass tovább