Némasággal sújtani = brutalitás

Életemben egyetlen egyszer döntöttem úgy, hogy némasággal szakítok meg egy kapcsolatot. Egyetlen egyszer cselekedtem így, de életre szóló tanulsággá vált. Mert utána három-négy alkalommal is a saját bőrömön, lelkemen tapasztalhattam meg milyen is az a bizonyos pusztító némaság. Kegyetlen. Nincs szó, ami annyira sebezne, mint a hangtalanság. Nincs tett, ami annyira bántana, mint az elérhetetlenség. … Olvass tovább

Emlékezni újra, és újra a tanításokra

Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy egy, az idők folyamán elsajátított tudást automatikusnak, természetesnek, magától értetődőnek veszünk. Én legalábbis hajlamos vagyok erre. Azt gondoltam ezidáig, hogy a “ez róla szól, nem rólam” leckét már megtanultam. Meg is, de elfelejtettem az emlékeztetőt bekapcsolni a szívemben, hogy amikor helyzet van újra eszembe jusson a lényeg. A héten … Olvass tovább

Csavarjuk le a kis ördög hangerejét!

Félni a még be nem következett, rettegett jövőtől egyet jelent a lélek dermedtségével átitatott várakozással. Félni az örömteli, nyugodt, vidám pillanatok megélésétől, tartva a lehetséges rossz betoppanásától élő halál. Amikor az ember a sorsútja járása közben súlyos, lélekőrlő, szívölő akadályokba ütközik előfordulhat, hogy hasonlatossá válik egy rémült kis állattá, aki mindentől megretten, és nem képes … Olvass tovább

Minden másodperc új lehetőség!

Újév alkalmából érkezett az Állj meg – hivatalosan, ám valójában az üzenete mindenkor érvényes, minden egyes pillanatban, és csak rajtunk áll, hogy az idő melyik villanásnyi momentumában határozunk úgy, hogy igen, ideje tényleg megállni, ideje a jelenlét művészetét gyakorolni, és ideje nemcsak vakon menni előre, hanem tudatosan lépkedni létünk olykor sötétségbe vesző ösvényén.  

Le a sértettséggel, le vele!

Annyi mindent mondtak nekünk, főleg akkortájt, amikor még próbálgattuk a szárnyainkat. Például majdnem biztos, hogy tízből kilencen megkapták gyermekként, hogy túl hamisan “kornyikálnak”, úgyhogy inkább felejtsék is el egy életre az éneklést. Sokan ezt szó szerint értették, és soha többet még csak dúdolni sem dúdoltak. Pedig az élet egyik leginkább lélekszabadító cselekedete az éneklés. Aztán … Olvass tovább

Mit jelent a szeretet?

Neked mi a szeretet? Hogyan fogalmaznád meg a megfoghatatlant? Nehéz felvetés ugye? A Jóllakat című dalban megkísérlem leírni a leírhatatlant a saját szemszögemből, azaz azt, hogy nekem mit is jelent a szeretet. Meglehet jónéhány válasz összecseng majd azzal, ami benned is kirajzolódik.  

Mi a kérdés?

Nem az a kérdés, hogy mit, hol, és mennyiért…. Hanem az, hogy mikor nevettünk utoljára szívből? Mikor öleltünk lélekből? Mikor hallgattunk térből, és mikor szerettünk tiszta lényünkből?  

Az elfogadás a csodák tere

Az elfogadás, ha drámai szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a kezdet, és a vég. Tény, hogy nélküle kínlódás, erőlködés, folyamatos passzív, vagy aktív harc az élet. De az is tény, hogy sokan félreértik. Sokan az elfogadást a beletörődéssel, beletöréssel azonosítják. Pedig abszolút nem ugyanaz ez a három. Korántsem! Az elfogadás erő, szabadság, lehetőség, nyíltság, … Olvass tovább

Én szólok: ne felejtsd el!

A “Ne felejtsd el” egy kis emlékeztető. Vagy nem is kicsi…. Mint a STOP tábla. Megállj! Mert sokan hajlamosak arra, hogy amikor minden klappol az életükben, akkor érzéketlenné, vakká válnak a környezetükben élőkre. Akkor mindenki oldja meg maga a saját nyűgjét-baját, akkor akinek nem megy az minden bizonnyal hibás, és önakadályozó, és így tovább. Ebben … Olvass tovább

Mentem, megyek, megyünk tovább!

Mentem, és megyek tovább. Ez az a dal, ami valójában egy vallomás. Kicsit olyan, mintha a sorsutam köszönne vissza rímekben. Igen, általában mentem az utamon, s ha meg is torpantam, ha egyszer-egyszer meg is álltam végül folytattam tovább. Ahogy ezek a sorok megszülettek, ahogy a dallamok összeálltak azt is éreztem, hogy ez bár látszólag az … Olvass tovább