A “Ne felejtsd el” egy kis emlékeztető. Vagy nem is kicsi…. Mint a STOP tábla. Megállj! Mert sokan hajlamosak arra, hogy amikor minden klappol az életükben, akkor érzéketlenné, vakká válnak a környezetükben élőkre. Akkor mindenki oldja meg maga a saját nyűgjét-baját, akkor akinek nem megy az minden bizonnyal hibás, és önakadályozó, és így tovább. Ebben … Olvass tovább
A legnehezebb akkor búcsút venni a másiktól, amikor ő már rég nem ott jár, ahol mi, lélekben. Testben még ugyanazt az utat tapossuk, még egymáshoz érünk, még együtt ízleljük a levegő kortyait, de a lelkünk egészen máshol jár. S ezzel se lenne baj, sőt. Ám amikor az egyik lélek kíséret nélkül szalad előre hátra hagyva … Olvass tovább
Vannak helyzetek, amik előtt értetlenül állunk. Vannak emberek, akik se szó, se beszéd lépnek ki az életünkből, s nem hagynak maguk után mást, mint tátongó ürességet, űrt, hiányt, s megannyi megválaszolatlan kérdést. A “Hova” című dal pontosan erről a vákúm helyzetről énekel, ami olykor fojtogató, máskor dühítő, s mindenkor értelmezhetetlen.
Sohasem gondoltam, hogy a család mellékes, hogy az az örökség, amit eleink ránk hagyományoztak lényegtelen. Ám azt sohasem hittem igazán, hogy a régi minták, sémák akár kötelekké, láncokká is válhatnak, amik vagy odaszögeznek a múlthoz, vagy ide-oda rángatnak, mint egy báb a jelenben. Egyik sem az ön-magunk megéléséről, kiteljesítéséről, megismeréséről szól, hanem az árnyékokkal való … Olvass tovább
Az életünkben akadnak olyan kapcsolatok, amik vagy darabjaikra törnek, vagy úgy szakadnak szét, hogy nincs meg az illeszték. S hiába akarja az egyik fél a megbeszélést, hiába akar hidat építeni, hiába akarja újrakezdeni, vagy legalább megbeszélni, hiába akarja az értékeket láttatni olykor ez nem megy. Mert egyedül, a másik nélkül nem megy. De attól még … Olvass tovább
A düh erő, a düh korlát. A düh lehetőség, a düh akadály. A düh “üzemanyag”, a düh energiaelszívó…. A düh ezerféleképpen jelentkezhet bennünk, és ezerféleképpen reagálhatunk rá. A düh elvakíthatja, de ki is tisztíthatja a képet. A düh perzselhet, mint a tűz, vagy fagyaszthat, mint a jég. A düh lendületté, motivációvá válhat, vagy elerőtleníthet, lelassíthat. … Olvass tovább
Nem beszélni. Nem beszélni a rosszról, a fájdalomról. Nem beszélni a kétségekről, a hiányról. Nem beszélni semmiről, ami éles, ami vág, ami szúr. Nem beszélni, mert ha nincs beszéd, akkor talán a beszédtéma sem létezik. Olyan stratégia ez, amit évtizedek, generációk sora óta visznek tovább az emberek. S olyan taktika ez, ami megbetegít, ami sózsákokat … Olvass tovább
Egy szívemnek kedves kislány szerint, akinek az osztályában többször is jártam olyan, mint én. Szerintem meg pont nem. Egy példakép nem lehet tele ennyi olyan érzéssel, ami távol áll a pozitívtól, ami távol áll a mosolytól, és távol áll a fénytől. Vagy lehet a példakép pont attól az, ami, hogy emberi, hogy nem elérhetetlen, hogy … Olvass tovább
Akik olvasták az előző részt előfordulhat, hogy egészen szélsőséges reakciókat éltek meg. Akadhatott olyan, aki szívesen agyonvágott volna egy szívlapáttal, de előfordulhatott olyan is, aki nemes egyszerűséggel hülyeségnek titulálta az egészet. Megnyugtatok mindenkit, ezek a megnyilvánulások mind teljesen rendben vannak. Én sem cselekedtem annak idején másként. Előbb felháborodtam, mert mi az, hogy én foglalkozzak magammal … Olvass tovább
Volt idő, amikor arra vártam, hogy majd valaki meggyógyít, megszerel, helyreigazítja az életemben mindazt, ami nincs a helyén. Vártam. Kipróbáltam számtalan módszert, elmentem ezernyi helyre, és vártam. Vártam, hogy majd egyszer csak egy karikacsapásra minden megoldódik. De aztán nem történt semmi. Kisebb-nagyobb előrelépések igen, de amit vártam az váratott magára. Sohasem ítéltem meg azokat az … Olvass tovább