Milyen egy igazi példakép?

Egy szívemnek kedves kislány szerint, akinek az osztályában többször is jártam olyan, mint én. Szerintem meg pont nem. Egy példakép nem lehet tele ennyi olyan érzéssel, ami távol áll a pozitívtól, ami távol áll a mosolytól, és távol áll a fénytől. Vagy lehet a példakép pont attól az, ami, hogy emberi, hogy nem elérhetetlen, hogy … Olvass tovább

Hogy érint ez engem? – II. rész

Akik olvasták az előző részt előfordulhat, hogy egészen szélsőséges reakciókat éltek meg. Akadhatott olyan, aki szívesen agyonvágott volna egy szívlapáttal, de előfordulhatott olyan is, aki nemes egyszerűséggel hülyeségnek titulálta az egészet. Megnyugtatok mindenkit, ezek a megnyilvánulások mind teljesen rendben vannak. Én sem cselekedtem annak idején másként. Előbb felháborodtam, mert mi az, hogy én foglalkozzak magammal … Olvass tovább

A jelen lét lételeme a jelenlét!

Volt idő, amikor arra vártam, hogy majd valaki meggyógyít, megszerel, helyreigazítja az életemben mindazt, ami nincs a helyén. Vártam. Kipróbáltam számtalan módszert, elmentem ezernyi helyre, és vártam. Vártam, hogy majd egyszer csak egy karikacsapásra minden megoldódik. De aztán nem történt semmi. Kisebb-nagyobb előrelépések igen, de amit vártam az váratott magára. Sohasem ítéltem meg azokat az … Olvass tovább

Az elengedés nem elhessegetés!

Vannak kifejezések az életünkben, amik elcsépeltté, megrágottá, sőt alaposan félreértetté váltak. A számtalan példa közül az egyik jelentőségteljes fogalom, ami sokszor, mint jó tanács is felmerül a beszélgetéseinkben, az elengedés. Olyannyira kiéleződött ezzel az egyszerű, nagyszerű szóval a kapcsolatunk, hogyha a legtöbben meghallják, vagy magukból kikelve közlik, hogy már megint ez a (ide tetszés szerint … Olvass tovább

Letéve a kardot, felvéve a lantot

Egy év. Milyen hosszú idő, s mégis. Mintha csupán egy tollvonás lenne a lenyugvó napot átölelő égbolt horizontján. Mintha csak egy csillag fényeként ragyogna rám az elérhetetlen távolságból, hogy hirtelen meteorként zuhanjon alá. Egy év. A fájdalmak szépen, csendben költöztek be a mindennapjaimba. Mivel régóta edzek, ezért eleinte nem is tűnt fel, hogy amit érzek … Olvass tovább

Élettársi pohárköszöntő

Ha valaki, egy öntudatlan pillanatában úgy döntene, hogy szeretne elnevezni rólam valamit, akkor vajon mi lenne az? És minek örülnék én? Leginkább semminek, de a kedvenc süteményemet elkeresztelhetnénk Niki szeletnek, igaz ahhoz sokkal korábban kellett volna meglátnom a napvilágot, mert már Esterházy előbb odaért, helyettem. Igaz, az egészséges verzió még akár várhat is a névadóra. … Olvass tovább

Várakozás emlékében

Fotó: Horváth Istvánné Az elmúlt két hétben a félelem tengerében hol fuldokoltam, hol vitorláztam. Nem tudtam mi a baj, hogy mi lehet a megoldás. Ultrahangon, CT-n röntgen szemek figyeltek, kezembe tűk fúródtak, a vérem górcső alá került. Engem pedig elragadtak az emlékek…   Két egység vér után, a kórházi osztályon: „Minden más, és mégis minden … Olvass tovább

Fel, a csúcsra!

A padlón kucorogni egy ideig nagyon kényelmes, megnyugtató érzés. Olyan picire össze tudjuk magunkat húzni, hogy szinte nem is látszunk. Beleolvadunk a környezetünkbe, belesápadunk a falfehérségbe, és eltűnünk. Pedig sokan néznek minket, de kevesen látnak. Ilyenkor, begubózott „hernyó” korunkban értjük meg kapcsolataink igazi gyökereit. Érzékeljük, hogy ki az, aki mellettünk áll, aki hisz a pillangó … Olvass tovább

Tegnap, holnap csak vízió, a most a csízió!

Soha életemben nem kerültem még ilyen helyzetbe. Lili ugyan a bal oldalamon állt, s én fogtam a hámfogót, de a hófehér medve a cammogáson kívül minden másra képtelen volt. Nem tudott vezetni. Én pedig teljes testemmel-lelkemmel megdermedtem. Mi lesz velem? Nem ez a kérdés jutott eszembe, engem akár az autó is elüthet – nem érdekel, … Olvass tovább

Szilánk a szívben

Csak feküdtem. Tőlem szokatlan nyugalomban néztem a plafont. Legalábbis kívülről így festhettem. Valójában súlyos gondolatok nehezültek szívem mérlegére. A nyelv kibillent. A csalódás az élet része. Sokan, sokszor mondták már ezt, de a bőrömön érezve szinte felemésztett a kín. Túl sokat vártam, reméltem, hittem. Az energia pedig feleslegesen tovaszállt. Kombináltam: kék eget, zöld füvet, napfényt, … Olvass tovább