Az elengedés nem elhessegetés!

Vannak kifejezések az életünkben, amik elcsépeltté, megrágottá, sőt alaposan félreértetté váltak. A számtalan példa közül az egyik jelentőségteljes fogalom, ami sokszor, mint jó tanács is felmerül a beszélgetéseinkben, az elengedés. Olyannyira kiéleződött ezzel az egyszerű, nagyszerű szóval a kapcsolatunk, hogyha a legtöbben meghallják, vagy magukból kikelve közlik, hogy már megint ez a (ide tetszés szerint … Olvass tovább

Ha fáj, hát had fájjon!

Néhány hete egy különösen fájós, fájdalmas séta után, elkeseredve rogytam össze itthon,. Ahogy picire összegömbölyödtem elkezdtem tanakodni. Most mi lesz? A sétálás nem megy. A lábain folyton ki akarnak csuklani alólam. Azt már nem is említem, hogy mennyire erősek a fájdalmaim közben. Azok úgyis állandóak. Nagyjából csak akkor nincsen fájdalomérzetem, ha nem veszek levegőt. Így … Olvass tovább

Ki az, az “én vagyok”?

Én vagyok. De mégis ki? Az anya, aki mindent megtesz a gyermekéért? A munka hőse, akire felnéznek a kollégái? A sport szerelmese, aki képtelen mozgás nélkül élni? Az ételek nagymestere, aki a konyhában érzi a legjobban kiteljesedve magát? A kutyák rajongója, aki el sem tudja képzelni, hogy lehet négylábú kedvenc nélkül élni? A sort a … Olvass tovább

A tanítás/tanulás soha véget nem érő körforgás!

Amikor valamilyen nehezen emészthető, megoldható problémával találjuk szembe magunkat, sokszor hajlamosak vagyunk az ég felé nézve “miért” villámokat szórni, és teljesen megfeledkezni két fontos dologról. Az egyik, hogy minden esemény, helyzet, gond stb. tanítás. A másik, hogy nemcsak számunkra leckék ezek az élethelyzetek, hanem a közvetlen/közvetett környezetünknek is. Vagyis nem egyszer a körülöttünk élők rengeteget … Olvass tovább

A ködön túl vár ránk a szivárvány!

Vannak olyan tevékenységek/események/helyek és emberek a mindennapjainkban amik/akik idővel belevesznek a monotonitás fojtogató, szürke fellegébe. A megszokottság vakokká, süketekké tehet minket. Hiszen mi történik velünk a hétköznapokban? Belesimulunk abba az ütemtervbe, mely már évtizedek óta meghatározza életritmusunkat. Miközben követjük ezt a láthatatlan, jól kitaposott ösvényt megszokjuk a tájat, s a benne rejtőző csodákat. S egyszer … Olvass tovább

LéleKöltő: szívdallamaim gyűjteménye!

A gondolatmagok, ha termőtalajba hullanak előbb-utóbb növekedni kezdenek, végül szárba szökkennek, bimbókkal örvendeztetik meg a környezetüket és virágzó jókedvük után megérett gyümölcseik nektárjával táplálják azokat a türelmes megfigyelőket, akik magvetőként csak reménykedtek ténykedésük sikerében. Valahogy így születik meg egy könyv is. Legalábbis az én esetemben. Szeptemberben valamelyik vasárnap egyik pillanatról a másikra megérkezett hozzám a … Olvass tovább

Kérdezek! Feleltek?

A vélemény, mint megnyilvánulás kiről árulkodik? Kinek a bensőjét fedi fel? Vajon azét, akiről szól a kijelentés, vagy azét, aki megfogalmazza azt? Vajon a formát öltő szubjektumok mennyire nevezhetőek objektívnek? A harminc fok biztos, hogy mindenkinek őrült meleg? S ami egyeseknek elviselhetetlen, az elképzelhető, hogy másoknak nemcsak kibírható, hanem élvezhető? Vajon mennyire szabad engednünk, hogy … Olvass tovább

Még most a már késő helyett!

Rohanunk. Futunk. Veszettül szaladunk, a legtöbbször magunk sem tudjuk miért. Pénzért, megélhetésért, elismerésért, elfogadásért, szeretetért, barátságért… Mindenért, és bármiért. A reggelt sebesen váltja a délután, s az alkonyba forduló napot sötét zubbonyával beteríti az éjszaka. Napokat váltanak az órák, s heteket a hétköznapok. Hónapok, évek repülnek tova, s mi csak néha pillantunk fel. Karácsony, szilveszter, … Olvass tovább

Látszatvalóság a látszat valóság!

Ne a látszat legyen az, amire hallgatsz. Ne vessz el a lájkok tengerében, mert a hajód pillanatok alatt zátonyra futhat. Ne ítélj, s ne legyél türelmetlen! Hogy ez nehéz? Valóban nem könnyű. A legegyszerűbb egy boldog fotó láttán azt mondani: tessék, neki bejött az élet. Pillanatos művelet egy lájkot nyomni a gépen ismerősöd videójára, miközben … Olvass tovább

NemAdomFel!

Nehéz megtalálnom a jó szavakat… egy biztos: köszönöm! A stábnak a rengeteg munkát és alázatot! Az Angyalaimnak, mindazoknak, akik lencsevégen rebegtették szárnyaikat, s mindazoknak, akik bár nem álltak a kamerák elé, de életem színpadán főszerepet játszanak, hogy velem, velünk vannak! Köszönöm Professzor Asszonynak, hogy nem páciensként, hanem emberként szeret, kezel! Ez igazi ritkaság! Anyunak és … Olvass tovább