Kinek van igaza?

Legyél kedves, legyél barátságos, legyél segítőkész, legyél motiváló, legyél ilyen, vagy legyél olyan! Kategóriák, általános érvényű csoportosítások, amikre valójában nem létezik helytálló definíció, mert nagyon máshogy élünk, jelenítjük meg benső világunkat, és fejezzük ki az érzéseinket, gondolatainkat. Épp a minap szembesültem azzal, hogy amit én inspiráló beszélgetésnek hittem az a másikban arroganciával fűszerezett beszólogatások hada … Olvass tovább

Hogyan kell túlélni?

A túlélési stratégiánkat mindannyian tanultuk valahonnan, valakitől. A szüleinktől, a környezetünktől, vagy éppen csak úgy, magunktól. Van, aki akut szituáció esetén mindent elnyom magában, teljes csendet parancsol, és az adott helyzetre koncentrál. Megint más vad megerősítés ismételgetéssel igyekszik elfedni a lelkében dúló pusztító vihar zajait. Aztán sokan elássák mindazt, ami feljön bennük, mélyre tapossák az … Olvass tovább

Hogy érint ez engem? – II. rész

Akik olvasták az előző részt előfordulhat, hogy egészen szélsőséges reakciókat éltek meg. Akadhatott olyan, aki szívesen agyonvágott volna egy szívlapáttal, de előfordulhatott olyan is, aki nemes egyszerűséggel hülyeségnek titulálta az egészet. Megnyugtatok mindenkit, ezek a megnyilvánulások mind teljesen rendben vannak. Én sem cselekedtem annak idején másként. Előbb felháborodtam, mert mi az, hogy én foglalkozzak magammal … Olvass tovább

A jelen lét lételeme a jelenlét!

Volt idő, amikor arra vártam, hogy majd valaki meggyógyít, megszerel, helyreigazítja az életemben mindazt, ami nincs a helyén. Vártam. Kipróbáltam számtalan módszert, elmentem ezernyi helyre, és vártam. Vártam, hogy majd egyszer csak egy karikacsapásra minden megoldódik. De aztán nem történt semmi. Kisebb-nagyobb előrelépések igen, de amit vártam az váratott magára. Sohasem ítéltem meg azokat az … Olvass tovább

Vallomás

Fáj. De miért? Keresem a válaszokat. Kutatom az okokat, a racionális érveket. De az érzések között felesleges a realitás porszemeit elhinteni, mert a lélek szele messzire fújja őket. A háttérben millió tudatos és tudattalan indok húzódik meg. Fáj, mert nem értem, vagy mert kívülről várom a megváltást, miközben ezt senki sem adhatja meg nekem. Régen … Olvass tovább

Várakozás emlékében

Fotó: Horváth Istvánné Az elmúlt két hétben a félelem tengerében hol fuldokoltam, hol vitorláztam. Nem tudtam mi a baj, hogy mi lehet a megoldás. Ultrahangon, CT-n röntgen szemek figyeltek, kezembe tűk fúródtak, a vérem górcső alá került. Engem pedig elragadtak az emlékek…   Két egység vér után, a kórházi osztályon: „Minden más, és mégis minden … Olvass tovább

Csak egy kedves szó

Egy kedves szó. Vajon tényleg ennyi elegendő a világ megváltásához? Szerintem igen. Amikor vasárnap a mentőben ültem forgott velem a világ. Lili, szemem, társam, lelkem a lakásban várt, mert nem tudtam gondoskodni hirtelen az elhelyezéséről. Tekintetében a félelem, az értetlenség, riadtság vad tűzként lobogott, s vérző orral nem tudtam mit mondhatnék. Nem tudtam aznap látom-e … Olvass tovább

Szilánk a szívben

Csak feküdtem. Tőlem szokatlan nyugalomban néztem a plafont. Legalábbis kívülről így festhettem. Valójában súlyos gondolatok nehezültek szívem mérlegére. A nyelv kibillent. A csalódás az élet része. Sokan, sokszor mondták már ezt, de a bőrömön érezve szinte felemésztett a kín. Túl sokat vártam, reméltem, hittem. Az energia pedig feleslegesen tovaszállt. Kombináltam: kék eget, zöld füvet, napfényt, … Olvass tovább

Egy éjszaka margójára

Amikor elkezdett vérezni az orrom rengeteg villanásnyi kép szaladt át rajtam. A három éve nem tapasztalt, gyomorszorító félelem rátelepedett a mellkasomra. Éreztem, hogy nagy a baj. A torkomon folyóként ömlött a vörös tenger, s orromon kifele is pecsétként szállt az élet tintája. Papírzsebkendőt ragadtam, és igyekeztem megnyugodni. A szívem a fülemben dobolt, őrült ritmusban. A … Olvass tovább

Három éve

Az évek rohannak, minden újabb nap, hónap, esztendő ajándék. A tálcán nyújtott megbecsült pillanatok sorakoznak, és most, emlékezem. Mert három éve fordult az életem. Három éve elvesztettem a veséimet, a reményeimet. Három éve járok dialízisre, s azóta küzdök nyíltan, felemelt fejjel a kórommal. Három éve.   Mozaikok, villanások, töredékek. Fájdalom szilánkok. A mindent megváltoztató időszak … Olvass tovább