“Na ide füleljetek törpetorpedók gyülekezete! Megmondom nektek a tutit! Bah! Így kell főbátor cincérként beszólni a nagyoknak! Küh! Adott egy családi ház. A családi házban egy kutya. Annak a kutyának szólunk be kedves apró testű barátaim, aki legalább tízszer akkora, mint mi! Alább nem adjuk! Bah! Tehát adott a családi házban a nagykutya. Ekkor ahogy a ház sarkára érünk körbenézünk, hogy ki figyel ránk. Ha minden szem miniatűr testünkre szegeződik, akkor ordíthatjuk el magunkat úgy, ahogy a torkunkon kifér. Vuvuvuu! Fontos, hogy ezt még azelőtt tegyük meg mielőtt a nagykutya szóhoz jutna. Aztán kezdjünk el sprintelni, amilyen gyorsan csak képesek vagyunk rá, és távolodjunk el biztonságos távolságba az ominózus tett helyszínétől, meg a helyszín ebétől. Ha már elhagytuk a vörös zónát, azaz karom/fog nyújtásnyi távolságra túl kerültetek a nagy tesótól, akkor nyugodtan mehet az örömködés, a nagyképűzés, mellényeskedés! Ímé! Manna a mester! Tanuljatok feleim! Na pá! Bah!”
Manna