“Vannak helyzetek, amikkel szembe kell nézni, legyőzni a démonokat és egyéb ilyen emberi bicepszugráltatós dolgok. De vannak olyan szituációk is, amik megoldhatóak másképpen is. Ezt a Mancsmentoromtól tanultam, és gazdiék most a héten alkalmazták immár másodjára. Köztudott tény, hogy én és a porszívó ellenségek vagyunk. Mert mit képzel ez a mozgó izé, hogy belegyalogol az én területembe, meg még zajong is? Bah! Úgyhogy, ha porszívót látok kikelek magamból és teli tüdőből mondom a magamét, tehát ordítok. Gazdiék raktak már rá jutit, le is ettem, addig nem ugattam, de nem lettünk haverok. Aztán végül most a héten betettek a boxba, aminek az ajtaja szúnyoghálós anyag, és némileg lesötétített. Gazdi hagyott egy pici lukat a cipzárnál ott adagolta a jutalmat, én meg konkrétan, mint egy királynői fenség hevertem bent teljesen nyugodtan. Jött a porszívó, de cseppet sem érdekelt, még csak meg sem morogtam. Aztán a takarítás végeztével a cipzár lehúzódott, és szabaddá vált a pálya, de annyira nem is siettem kimenni, mert jól éreztem bent magam. Küh! Szóval van olyan, amikor bele kell menni a viharba és megvívni a harcot, de olyan is van, hogy be kell húzódni a rejtekhelyre és ott átvészelni a viharos időket. Bah!”
Manna
