A kertváros csendjét csak a fűnyírók itt-ott felhangzó zaja törte meg. Mindent áthatott az érzékeket bódító frissen nyírt fű illata. Közeledve a házakhoz az aroma-arzenált mennyei étkek egész hada gazdagította. Sütemények sültek a tűzhelyekben, vacsorának, másnapi ebédnek valók rotyogtak a főzőlapokon. A játszótéren a környék gyerkőcei bandákba verődve töltötték el a szabadidejüket. Az egyik kislány békésen Tündér Lalát olvasgatott egy félreeső pad sarkában. Elmélkedését egy idegen társa zavarta meg, akivel még sohasem találkozott. Mint kiderült a copfos kislány nemrég költözött a környékre. Bizonytalanul ült le a pad másik végébe, és onnan kukucskált. Nem tellett sok időbe és a két leány vidáman csevegett, s nagyokat nevetve ismerték meg egymást.
A copfos örömmel újságolta el szemüveges barátnőjének, hogy neki bizony egy mini kutyája van, aki a zsebében is elfér. Még a Tündér Lala is kiesett hallgatósága kezéből a döbbenettől. Mint kiderült a nyugodtan olvasgató kislány legnagyobb vágya egy kutya, de mivel nem családi, hanem társasházban élnek, így a szülei egyelőre hajthatatlanok a kérdésben, s nem engednek. Így aztán a lelkesedés hamar cselekvésbe váltott, s a két újdonsült jóbarát rohanva szaladt a kis copfos házáig, ahol ő nagy boldogan futott be mini négylábújáért.
Ahogy visszaért izgatottan várakozó társához kinyitotta a tenyerét, amiben egy….hörcsög lapult.
De hát ez egy hörcsög – szakadt ki a csalódott sóhaj a szemüveges lánykából.
Nem, nem az – kötötte az ebet, jelen esetben a hörcsögöt a karóhoz a kis copfos. Nézd, ugatni is tud, azzal vad csaholásba kezdett a kislány. Majd a kezébe fogta a kis jószág egyik mancsát, látod – folytatta – pacsit is ad, ha kérem. Kutya ő, a legjobbik fajtából.
A szemüveges kislány tanácstalanul álldogált, s igazán azt sem tudta mit mondjon. De túl sok ideje nem akadt a gondolkodásra, mert a kis copfos tovább mesélt.
Bármi lehet kutyus a világon, egy falevél, egy könyv, amit szeretsz, vagy ez a kis hörcsög, mert tudom ám, hogy az! De én őt kutyának látom, és úgy szeretem, ahogy van. – azzal elhallgatott, és leült az útszéli padkára, miközben kis kedvencét simogatta.
Szemüveges barátnője egy darabig kétségek között figyelt. De aztán arra gondolt, hogy Áter Páter is csak addig tűnt legyőzhetetlennek, míg a félelem, a kételkedés, a bizonytalanság ködébe burkolózott. Aztán jött Tündér Lala, bátran szembenézett a gonosszal, aki hirtelen Ati Pativá zsugorodott. Akkor miért ne működhetne ez fordítva? Hogy aminek jelentőséget tulajdonítunk, aminek a szeretetünkkel erőt adunk, az nőni kezd, s akár hörcsögből hatalmas kutyává alakul át? Amire ezt végiggondolta már ült is le barátnője mellé, hogy megsimogassa hörcsögbőrbe bújt csahosát.