Amikor 2021. január végén elvégeztem az access bars képzést nem sejtettem, hogy mit tartok a tenyeremben, a szívemben. Akkor még arra sem gondoltam, hogy mennyire fogom várni a napokat, amikor jönnek hozzám, amikor megtisztelnek a bizalmukkal mindazok, akik önmaguk mellett döntenek és áldoznak az idejükből azért, hogy tegyenek a jobbulásukért. Nem éreztem azt, amit most, azt a hálát és örömet, ami minden egyes alkalmat különlegessé varázsol. Akkor még nem tudhattam, hogy mennyi pozitív változásról kapok majd visszajelzést, hogy mennyi csodálatos percet tölthetek együtt mindazokkal, akik bizalmat szavaznak önmaguknak, a barsnak és végül nekem. De ma már tudom. Ma már érzem. És minden percben hálás vagyok érte! Büszkén figyelem mindazokat, akikkel találkozhatok, akik leterítik a törölközőjüket, lefekszenek a matracra, és kicsit több, mint egy óra múlva más emberként kelnek fel. Hogy ez túlzás? Nem, egy cseppet sem! Mert abban az egy órában önmaguk jobbulásáért tettek, önmagukra szavaztak és ezáltal mindenki másra is. Mert ha ők jobban vannak, úgy a környezetük is formálódik, és így kapcsolódnak össze a láncszemek csodálatos szőttessé alakulva.
Én pedig várom az alkalmat, a következőt és a következőt, várom szeretettel az újabb lehetőséget, és minden pillanatban hálát érzek azért, mert mindennek a részese lehetek!
Köszönöm!